Gondoltatok már arra h hozzátok hasonlóval próbáljatok kapcsolatot kialakitani?

Mindig csak hasonlóval próbáltam kapcsolatot kialakítani, és mindig csak úgy jöttem össze valakivel, hogy konkrét szándék nélküli volt az ismerkedés eleinte.

Nem tudom elképzelni másképp... Máshogy mi értelme?

N

Nekem tinikoromban volt az a korszakom, hogy a plátói szerelmeim miatt sírtam magam a kispárnámba, hogy miért nem... aztán picit később rájöttem, hogy úgysem passzoltunk volna egymáshoz. Nem feltétlen a haveroknak villogás miatt, hanem mert ők tűntek ki elsőre a tömegből, viccelődtek, magabiztosak voltak, feltűnőek. Aztán ahogy értem és művelődtem, úgy kezdtek másokban a nem annyira harsány dolgok is feltűnni.

Amikor már tényleg ismerkedtem, akkor a saját részemről csak olyanokkal próbáltam, akiket hozzám hasonlónak találtam. Szerencsére az egyik ilyen férfi nagyon bevált, annyira, hogy 5 éve együtt vagyunk, és nem szándékozom váltani :).

Azt amúgy viszont mindkét nemnél tapasztalom, hogy... értem, a külső nagyon fontos nyilván, de sztem nem normális, hogy ismerkedésnél az a lényeg, a többi le van szarva. "Egyelőre mindegy, csak vékony/izmos, szép hajú, szép arcú, divatos legyen"... aztán csodálkozik pl. a 30éves anyjával lakó wowozó túlsúlyos csávó, hogy a 22 éves fitneszmodell min 500e-t ruhákban, táskában stb. magán cipelő leányzónak nem ő kell... mert tényleg nem paszsolnának egymáshoz. Sem azt, fordított esetben, hogy a szürke kisegér, 40évesekhez passzoló egérkeszínű ruhákat viselő, kapafogú, ápolatlan hajú tanítónéni miért a csont izmos nagydumás divatos ruhákban feszítő, férfi létére látványosan kozmetikázó body buildert találja az alapnak, ahonnan elindul.