3 év "plátói szerelmet" el lehet felejteni, vagy életem végéig nem fog sikerülni? 23/F

Hogy válik ez kellemessé? Amióta megismertem szenvedek miatta, és most jött ez a "megvilágosodásom" amikor sikeresen úgy intéztem az életemet, hogy ne legyen köztünk távolság. És most bár nem rossz úton, de itt vagyok ugyanúgy, egyedül.

Az a baj hogy most meg a nővérét néztem ki magamnak, akivel sokkal jobban passzolnánk, legalábbis részemről. Az a baj hogy tényleg nem találkoztam még ilyen normális értékrendű lányokkal mint ők, és remélem hogy amit mutatnak az nem a látszat, mert nagyon fájna ha más lenne az igazság.

3 év jópár közös élménye, és állandóan máshogy gondolva rá mint akárkire, nem tudom még elengedni. Ilyenkor mindig nekiállok filozofálgatni hogy az élet akkor miért hozta úgy, hogy most itt kell lennem, amikor találkoztunk akkor miért kellett találkoznunk. Volt egy eset ami már ilyen ezoterikus-bevonzás kategóriába eshetne, és hiába teljesen racionálisan gondolkodó, soha nem fogom hova tudni tenni azt az esetet. Ez most tényleg teljesen olyan mintha valami felsőbb hatalom szivatna, elhitet velem minden szép és jót, "meglep" nem várt dolgokkal hogy még jobban higyjem el és éljem bele magam az egészbe, a végén meg lelök a szakadékba és röhög rajtam. Persze ha esetleg valami pozitív dolog lenne a végkimenetel, akkor majd kitalálok valami szép történetet újra, de még nem értem földet, vagy nem nőttek ki a szárnyaim.

#7 Azért akármilyen szinten állok én is a szerelemben, más ha 15 vagy 20 évesen kezdődik az egész.