Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért félek a nőktől már gyermekkorom óta?
Sziasztok!
19 éves fiú vagyok és nagyon tanácstalan vagyok. Sajnos nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is gondjaim vannak. Nem vagyok saját magammal kibékülve és valószínű,hogy ez is közrejátszik abban,hogy félek a nőktől amire egyáltalán nem vagyok büszke. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon visszahúzódó és csendes fiú vagyok. Soha sem voltam a szavak embere.
Tegyük fel beszélgetnem kell egy lánnyal aki szimpatikus nekem de sajnos a nőktől való félelmem miatt nagyon hamar befejezem velük a beszélgetést és inkább elmenekülök amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az a baj, hogy még a megszólítás sem megy mert nagyon ideges vagyok miatta és mindig attól félek,hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem tudok a nőkkel az alap témákon kívül másról beszélgetni. Nem csak személyesen de még az interneten keresztül sem tudok velük miről beszélgetni. Nem tudom miért de gyermekkorom óta nagyon félek a nőktől és ösztönösen mindig is elkerültem őket. Az a bajom, hogy ha tetszik egy lány, akkor ha a közelében vagyok izgulok, és gyomoridegem van, aztán nem bírok kinyögni egy szót sem mert félek, hogy valami hülyeséget mondok és nevetségessé válok, vagy rosszat gondol rólam. Bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. talán ha kétszer beszélgettem lányokkal, ők soha sem keresték a társaságomat és én sem az övékét. A beszélgetés nagyjából annyiból állt,hogy megkérdezték,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk meg tegyük fel ha beteg voltam megkérdezték,hogy meggyógyultam-e, ennyi volt a beszélgetésem velük.
Ezek a gátlásaim miatt egyáltalán nem szoktam ismerkedni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem meg mit is akarok én tőle és inkább meg sem próbálom az ismerkedést. Tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de úgy érzem ameddig ezeket a félelmeimet nem tudom legyőzni addig nincs is értelme ismerkednem.
Szeretném a segítségeteket kérni,hogy hogyan győzhetném le ezt a félelmemet? Vajon befolyásolhatja az egészet,hogy nincsen önbizalmam és az, hogy az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak?
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen. 19/F
válasza:Nem kell ezt túlaggódni.Két baj van itt csak,egyik hogy túl félénk vagy.Màsik hogy nincs témàd.Talàlj ki jó témàkat,legyél érdeklődő.Legyenek kérdéseid.
A félénkségnek meg semmi értelme nincs.
válasza:Az árnyékból figyelem, ahogy az emberek járkálnak mellettem: kutyát sétáltatnak, beszélgetnek, csinálják, amit az emberek szoktak. Néha megállnak a hidam alatt, ácsorognak, pisilnek, szeretkeznek. Én pedig figyelem őket, de nem szólok semmit; ők pedig nem látnak engem.
Itt is maradok a híd ívének sötétjében. Hallom minden lépéseteket, a cipőtök kopogását a hidamon.
Ó igen, hallak benneteket.
De nem bújok elő. ""
(Neil Gaiman: Tükör és füst)
válasza:A hivatalban, ahol dolgozom, öt embertől félek. Ötük mindegyike fél négy embertől (az átfedéseket nem számítva), az összesen húsz, és e húsz mindegyike hat embertől fél, az annyi, mint összesen százhúsz ember, aki legalább egyvalakitől fél. E százhúsz ember mindegyike fél a másik száztizenkilenctől, és ez a száznegyvenöt ember mind fél attól a tizenkettőtől odafönn a csúcson, akik közreműködtek ennek a cégnek az alapításában és kiépítésében, és most az övék, és ők irányítják.""
(Joseph Heller: Valami történt)
Belenyúlt a szívébe, mesélte, hogy kimeri onnan, ha másképp nem megy, erővel, ami kell neki. De a szívből erővel semmit nem lehet kiemelni. A másik ember felszisszent, hogy ne kotorássz ott, mert fáj, vagy rosszul dobog, ha belekavarsz a szívkamrákba. Nincs neked ott keresnivalód, az olajoshal meg a savanyúuborka kint vannak a spájzban. Ő akkor visszarántotta a kezét, és nézett ijedten, mint a gyerekek, mikor rajtakapják őket, hogy hajcsattal a konnektorba akarnak nyúlni. Ült ott riadtan éveken át, időnként újra megpróbálkozott kicsenni, lopva, hátha az a másik épp nem figyel, ebben az óvatlan pillanatban, valamit a másik szívéből, de minden alkalommal lefülelték. Ne csináld, hallod, ne csináld, mondom, hogy fáj.""
(Háy János: Mélygarázs)
– Azért az szomorú, Emmi, hogy már nincs mit mondanunk egymásnak.
– Lehet, hogy soha nem is volt.
– Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással.
– Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.""
(Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre)
Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, – ez az élet.
(...)
Küzdést kívánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, velem jöhet.""
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!