Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért félek a nőktől már gyermekkorom óta?
Sziasztok!
19 éves fiú vagyok és nagyon tanácstalan vagyok. Sajnos nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is gondjaim vannak. Nem vagyok saját magammal kibékülve és valószínű,hogy ez is közrejátszik abban,hogy félek a nőktől amire egyáltalán nem vagyok büszke. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon visszahúzódó és csendes fiú vagyok. Soha sem voltam a szavak embere.
Tegyük fel beszélgetnem kell egy lánnyal aki szimpatikus nekem de sajnos a nőktől való félelmem miatt nagyon hamar befejezem velük a beszélgetést és inkább elmenekülök amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az a baj, hogy még a megszólítás sem megy mert nagyon ideges vagyok miatta és mindig attól félek,hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem tudok a nőkkel az alap témákon kívül másról beszélgetni. Nem csak személyesen de még az interneten keresztül sem tudok velük miről beszélgetni. Nem tudom miért de gyermekkorom óta nagyon félek a nőktől és ösztönösen mindig is elkerültem őket. Az a bajom, hogy ha tetszik egy lány, akkor ha a közelében vagyok izgulok, és gyomoridegem van, aztán nem bírok kinyögni egy szót sem mert félek, hogy valami hülyeséget mondok és nevetségessé válok, vagy rosszat gondol rólam. Bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. talán ha kétszer beszélgettem lányokkal, ők soha sem keresték a társaságomat és én sem az övékét. A beszélgetés nagyjából annyiból állt,hogy megkérdezték,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk meg tegyük fel ha beteg voltam megkérdezték,hogy meggyógyultam-e, ennyi volt a beszélgetésem velük.
Ezek a gátlásaim miatt egyáltalán nem szoktam ismerkedni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem meg mit is akarok én tőle és inkább meg sem próbálom az ismerkedést. Tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de úgy érzem ameddig ezeket a félelmeimet nem tudom legyőzni addig nincs is értelme ismerkednem.
Szeretném a segítségeteket kérni,hogy hogyan győzhetném le ezt a félelmemet? Vajon befolyásolhatja az egészet,hogy nincsen önbizalmam és az, hogy az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak?
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen. 19/F
válasza: válasza:Fogalmam sincs, én ugyanilyen voltam. Már 35 vagyok, elbeszélgetni azért már eltudok nőkkel, de még mindig vannak gátlásaim, főleg mikor tettszik valaki. 21 évesen felszedett egy lány ez volt a szerencsém, bár annak már vége. Most ott tartok hogy próbálok minél többet kimozdulni, nyitott vagyok ismerkedésre, mindegy hogy csak barát vagy bármi más... Nagy számok törvénye alapján csak lesz valami...
Amire rájöttem hogy ha van alkalom akkor lépni kell, mert ha ott és akkor nem teszed egy életre megbánod! Ez sokkal roszabb mint egy esetleges visszautasítás, mert azt elkönyveled és mész tovább, majd próbálkozol másnál újra.
Ja és a nők sem angyalok elhiheted, sokszor roszabbak mint a férfiak, sőtt megkockáztatom napjainkban sokkal több "agyilag elcseszett" (bocs a kifejezésért) nő van mint férfi.
Ezt arra alapozom hogy felnőtt nőktől hallok olyan dolgokat amin meglepődöm (pl imád swingerezni, szeretné 3 asban, meg akar dugni felcsatolhatóval, kipróbálná nővel, ő nem akar komoly kapcsolatot, de ez csak a szexuális része, és ott van még hogy rengeteg nő trehány, lusta, nem tudja mit akar az életben, felnőtt de gyerekesen gondolkodik, szó szerint bunkó és ufónak néz ha van benned egy kis jóérzés embertársaid iránt.... stb sorolhatnám estig).
Szóval lényeg a lényeg, ha adhatnék tanácsot fiatal önmagamnak vagy most akár neked, azt mondanám ismerkedj sokat, járj társaságba, ne úgy indulj neki egy nőnek hogy mint lehetséges párjelölt, hanem mint ember ismerd meg, bandázzatok, aztán ha érzel többet akkor lépj.
Tudom rohadt nehéz de ez van sajnos :)
válasza:
válasza:Ha már egészen kicsi korod óta félsz a nőktől, akkor annak valószínűleg lelki okai vannak. Történt olyan kicsi korodban, hogy egy nő alázott meg, nevetett ki, bántott?
Nyilván túlmisztifikálod a nőket, ebben egyetértek az előttem szólóval. Ez azonban egyik percről a másikra nem fog megoldódni, tudatosan kell kikezelned magadból a fóbiát, és átprogramozni az attitűdödet a nők irányába.
21/L
Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát.
#1: Nem emlékszem rá,hogy testi vagy lelki erőszakot szenvedtem volna a nőktől.
#2: Ismerkedni egyáltalán nem szoktam és társaságba sem szoktam járni. Bevallom őszintén nem az én világom másfelől meg nem is vágyom rá.
A probléma ott kezdődik,hogy még köszönni sem merek tegyük fel annak aki tetszik nekem és talán beszélgettem is vele. Egyszerűen rettegek a nőktől csak nem tudom,hogy miért. Másfelől viszont lányokkal egyáltalán nem szoktam beszélgetni, nagyon sokszor előfordul,hogy a férfi társaimmal sem tudok miről beszélgetni nemhogy a nőkkel. Nagyon csendes és visszahúzódó és persze a szavak embere sem vagyok.
#4: Nem emlékszem olyan esetre,hogy egy nő megalázott vagy kinevetett volna kiskoromban. Tisztában vagyok vele,hogy nagyon nehéz lesz ezeken a gátlásaimon változtatni de hiába szeretnék egyszerűen nem megy. Félek a nőktől és el is kerülöm őket és erre egyáltalán nem is vagyok büszke. Olyan rossz érzés azt látni,hogy mások milyen jól elbeszélgetnek a lányokkal én meg egy normális mondatot sem tudok és ez nagyon sokszor elkeserít és elveszi mindentől a kedvemet.
válasza:Úristen, mintha csak magamat olvasnám! Egyértelműen nincs önbizalmad, ahogy nekem sem és valószínűleg nem érzed magadat férfinak mellettük, ezért feszengsz a társaságukban. Lenne pár kérdésem hozzád, aminek megválaszolása eléggé segítene kitisztítani a képet. Szóval:
Milyen magas vagy?
Milyen alkatod van?
Van-e valami akcentusod? (raccsolás stb.)
Általános iskolában/középiskolában milyen arányban voltak lányok és velük milyen kapcsolatban voltál, illetve ők külsőre/belsőre milyen kaliberűek voltak?
Ezek csak azért lennének lényeges dolgok, mert én világéletemben fiúkkal voltam körbevéve és ha még ez nem lenne elég, alacsony és vékony is vagyok, ami miatt semmilyen férfias kisugárzásom sincs, ami nemcsak a külvilágra vetítek ki, de onnan is visszatükröződik és úgy érzem, mintha egy senki lennék a csajok szemében. Ami igaz is, hiszen mindig az átlagos vagy magas pasik társaságát keresik a csajok. Arról meg már nem is ejtek szót, hogy a raccsolásom miatt nem is merek ismerkedni (senkivel), hiszen borzasztó kellemetlen és kínos még saját magamnak is hallgatnom a hangomat.
#6/6: Szia!
- Milyen magas vagy? 188cm magas vagyok.
- Milyen alkatod van? Mezomorf testalkatom van. Már egy éve kitartóan sportolok ( súlyzós edzés ).
- Van-e valami akcentusod? (raccsolás stb.) Nincsen.
- Általános iskolában/középiskolában milyen arányban voltak lányok és velük milyen kapcsolatban voltál?-- Általános iskolában a 8 év alatt néha beszélgettem a lány osztálytársaimmal de akkor is csak annyit,hogy milyen óránk lesz és,hogy hol leszünk. Ők nem keresték az én társaságomat és én sem az övékét. A középiskolában tanulok felnőtt képzésben de ugyan az a helyzet nem beszélek a lány osztálytársaimmal sem.
Ezek csak azért lennének lényeges dolgok, mert én világéletemben fiúkkal voltam körbevéve . Nálam is ugyan ez a helyzet.
válasza:Akkor nem a külsődben kell keresni a hibát. Javaslom, hogy menj el egy személyiségtréningre illetve olyan szolid közösségekbe, ahol - bár vannak lányok - nem kell előttük imponálnod és idővel elsajátíthatod a velük történő interakciót (pl. csatlakozz önkéntes szervezetekhez, angol nyelvtanfolyam, spinning vagy más közös edzés stb.). De ezt csakis bátorsággal lehet.
Egyedül azt nem bírom megérteni, hogy ilyen magassággal, hogy a fenébe félhetsz a csajoktól és legfőképpen miért nincs önbizalmad. Komolyan nem értem.
Szia!
Én sem tudom,hogy miért Félek a nőktől. Elvileg a külsőmmel semmi baj nincsen mert már nagyon sokan megdicsértek,hogy milyen jól nézek ki és ha nagyobb bátorságom lenne akkor biztosan sikeres lennék a lányoknál de én ezt nem tudom elhinni. Annyira bamba vagyok a nőkhöz,hogy soha sem tudom eldönteni,hogy szimpatikus vagyok-e vagy sem. Meg persze az is közrejátszik,hogy szó szerint levegőnek néznek a lányok de már valamilyen szinten beletörődtem a sorosmba.
Társaságba egyenlőre nem vagyok képes menni de megfogadom a tanácsodat és hátha a közeljövőben mégis rászánom magamat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!