Csak én vagyok ekkora lemaradásban?

Igen, csak számodra nagy dolog. Nem magadból kéne kiindulni, de sajnos az emberek 90%-a magából indul ki elsőnek.

25 éves vagy, ilyenkor már az emberek bizonyos része házasodik!

Te alakítottad így az életedet, a te döntésed volt, tehát vállald is érte a felelősséget.

Jobb lenne ha most már nyitnál is a világ felé és nem a kis vackodban lennél.

Én nem érzem magam kirekesztve. Van, aki a korosztályomban(korosztályunkban, mert alig pár évvel vagyok fiatalabb nálad) így él, van, aki úgy. Van, aki 18 évesen már házas volt, ismerek 30 éves szingliket is. És? Én nem szoktam ezt így figyelgetni, amit eddig fektettem az életembe, azzal elégedett vagyok, pofozgatni meg mindig van mit amúgy is. Annyi a fontos, hogy az ember azért fejben komponálja meg az életét, mert azért 20 fölött a "majd lesz valami" elég gáz, és egyre gázabb.

Úgy értem, tudd, mit tanulsz, mi érdekel, miért az érdekel, azzal hol akarsz elhelyezkedni, hova tovább, lakást hogyan, miből, hogyan és mennyi idő alatt gyűlne össze rá a pénz, ehhez mennyit kell félretenned, mennyit kell dolgoznod... Lehet szórakozni és élvezni az életet, de közben tudnod kell hogy mi a dolgod és mit akarsz, különben soha a büdös életben nem fogod felépíteni az életed. Legalábbis nem nyer mindenki a lottón és nem jómódúak mindenkinek a szülei annyira, hogy alátoljanak egy komplett otthont, kocsit, mindent, neki meg elég elindulni.

Érdemes magad betáblázni, még ha nem is napról napra. Egyrészt, mert egy szülőnek nem feladata, hogy a felnőtt gyerekét pelenkázza, másrészt egy családhoz is kell az, hogy stabilan tudj keresni és félretenni, de legalább szoruljon beléd egy csöpp tervezőkészség és felelősségtudat. Én legalábbis nem akarnék gyereket egy olyan embertől, és nem is kötném vele össze az életem, akivel nem tudjuk kitalálni, hogy merre akarunk tartani együtt, és ennek megfelelően kisebb-nagyobb mérföldköveket kitűzni, amiért ténylegesen teszünk, nem csak a nyálunk csorgatjuk, hogy milyen jó lenne.

Nem azzal vagy elmaradva, hogy nincs külön otthonod, vagy nincs egy komolyabb kapcsolatod, hanem azzal, hogy abszolút nem gondolkodsz a jövőben, vagy legalábbis nem két lábbal a földön állva.

Ebben a korban egy év simán elrepül. Vagy magadra parancsolsz és tervezel, legalább hónapokra bontva, vagy nézheted, hogy 27, 30, 35 évesen még ugyanitt vagy, csak emberek tűnnek el mellőled, meg lehetőségek. Meg idővel sajnos a szülők is. Senki sem él örökké. És senki sem tud a gyerekéről gondoskodni örökké.