Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aki csak fájdalmat kapott, de örömöt még soha a másik nemtől az már érezte azt, hogy jobb lenne nem is élni, mert így semmi értelme? L
En sem vagyok már huszonéves, Voltam magányos és voltak párkapcsolataim, de soha nem volt az, hogy minden egyben volt a kapcsolatomban. Mindenki azt mondja, hogy tökéletes párkapcsolat nem létezik, így én ezt már nem keresem, de vágyom rá, ha nem is a tökéletesre, de a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatra.
Sokan mondják, hogy egyedül is kiteljesedhet az ember élete, de tapasztalatom szerintem valamiféle "idegen lénynek" vannak titulálva azok (főleg a nők), akiknek nincs párkapcsolatuk.
#13
Köszi a választ, sok mindenben igazad van, de azért nem ilyen egyszerű. Nem vagyok még 30 éves egyébként és nem is 30 felett szerettem volna megtalálni a párom. Azt értem mennyire fontos a belső munka, amivel én foglalkoztam is. Könyveket is olvastam, külső segítséget is kértem. Ennek ellenére még mindig ugyan ott tartok míg a barátnőim akik soha semmi önismereti munkát nem végeztek és olyan tipikus nők már rég rég megtalálták a párjukat akikkel nem csak látszólag de tényleg boldog kapcsolatban/házasságban élnek. És emiatt a hitem eléggé kezdtem elveszteni abban hogy bármit is számít az ha én törődöm belsőleg is magammal és azon vagyok hogy fejlődjek. Az ismerettségi körömben én vagyok az egyetlen aki már elég korán elkezdett ilyen dolgokkal foglalkozni (még 20 évesen olvastam az első ilyen témájú könyvet) és mégis én vagyok az egyetlen akinek soha nem jött össze egy férfival se.
#5
Ha ismernél utálnál. Úgy értem a mindenki utál dolgot, hogy ez a dolog bennük van, de csak akkor aktivizálódik, ha megismernek. Mindegy milyen szerepet játszom vagy mennyire próbálom megkedveltetni magam, a vége mindig ugyanaz.
Nekem is családi háttér miatt nincs kapcsolatom,viszont nem értem,hogy egy orvos ebben mit tudna segíteni? Elmondja azt amit én is réges régen tudok,hogy milyen sérelmek értek gyerekként plusz azt,hogy hogy kellene kinéznie egy normális kapcsolatnak.
Annyi szerencsém van,hogy én már átéltem a szerelmet,viszont a szerencsétlenségem az,hogy a családi hátterem miatt ért mindez véget. Ezt feldolgozni pokoli volt. Azóta egyszerűen nem találok senkit,mióta felfogtam ,hogy bennem van a hiba és akármit tehetek ugyanaz lesz a vége. Hiába voltak férfiak akik érdeklődtek irántam valahogy már nem tudok velük kialakítani mélyebb kapcsolatot,mert folyton ez jön elő bennem,hogy nincs értelme.
Néha én is tépelődöm azon,hogy mi értelme az életnek szerelem nélkül és hogy kellene-e valaki mellém. De én mindig visszazökkenek oda,hogy jobb nélkülük. Kinek hiányzik a féltékenység,kötelességek,számonkérés,korlátok,időm pazarlása rá,majd a végén megcsal titokban vagy nyíltan. Hiába vannak annyian kapcsolatban,de mennyi ezek közül az egészséges? Nem sok azt elárulhatom,annak meg mi értelme amikor két nem teljes ember együtt van és csak kinyírják egymást idegileg ,érzelmileg? Én elfogadtam,hogy én nem vagyok alkalmas egy kapcsoaltra a hozott minták és hátteremmel erre képtelen vagyok. 24L
#17
De ezzel kvázi elfogadod, hogy az életed elég szar lesz és csak kompenzálni tudsz majd, vagyonnal, kényelemmel esetleg, míg mások talán boldogan élnek majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!