A mai világban csak azzal és csak akkor tartható fenn egy kapcsolat, ha mindennap megyünk valahová?

Akkor szólok a páromnak, hogy nem is vagyunk kapcsolatban :D

Általában hétköznap a munkán kívül max boltba megyünk... Amúgy meg itthon videojátékozunk, filmezünk vagy sorozatot nézünk (és utána alaposan kibeszéljük), olvasunk összebújva, társasjátékozunk, nyáron kiülünk egy pohár sörre vagy borra a teraszra és beszélgetünk, télen egy forró tea vagy egy bögre forralt bor mellett beszélgetünk, verset írunk egymásnak (poénból), páros jógázunk (poénból), ketten csináljuk a párom gyógytornáját, barkácsolunk valamit, takarítunk, mosunk, benyomunk valami zenét, bontunk egy üveg valamit és főzőcskézünk, együtt festünk, és persze szeretkezünk...

Lehet, hogy valakinek ez unalmas, nekünk nem.

Igényfüggő, van aki nem bír a fenekén ülni 10 percnél tovább, kell a program, kell a pörgés.

Mi simán elvagyunk azzal, ha napi 5 órát olvashatunk nyugiban :D

Minimum havi 1-2 alkalommal azért el szoktunk menni valahova, de a "minden nap megyünk valahová" nagyon erős túlzás.

23/L & 24/F

Őszinte leszek, pontozzatok le: megfulladnék egy ilyen kapcsolatban. Nem tudnám végezni a dolgom, a kötelességem, nem tudnék sportolni rendszeresen, nem bírnám. És sajnos valahol elvárás, ahogy az is, hogy ha nem találkoztok, online azonnal válaszolj.

Szerintem (legalábbis remélem) vannak hozzám hasonló térigényű emberek, akik csak akkor tudnának a párjukkal minden nap találkozni, ha együtt élnének, különben elúszna egy csomó dolog az életükben, ami bocs, de fontosabb. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy az ne akarjon a párom lenni, aki nem képes ezt megérteni és tolerálni. Nem bulizgatni megyek, meg leinni magam, értelmes dolgokra fordítom a szabadidőm, és igyekszem figyelni a páromra (ha lenne). De attól ne akarjon senki megfosztani, hogy minél jobban teljesítsek az egyetemen, legyen egy versenyképes diplomám, később tudjak normálisan dolgozni, mellette pedig formában tartsam magam, és legyenek barátaim is (azokkal is kell foglalkozni).

Tudjátok, az az ironikus, hogy milyen nőt is vártok? Legyen művelt, okos, szorgalmas, intelligens, sportos, igényes, törődő. Ez csak úgy tudok lenni, ha van elég időm magamra, és nem liheg valaki minden áldott nap a nyakamba, akadályozva a saját dolgaimban.

Abban egyetértek, hogy az nem kapcsolat, ha valaki nem képes találkozni a másikkal hetente legalább kétszer (bár nekem a távkapcsolat sem fér bele), és igenis illik közös hétvégéket, ünnepeket, különleges programokat beszervezni, de ne akarjuk már kisajátítani a másikat úgy, hogy feldobjon számára fontos dolgokat. Pár órát tudok szorítani egy héten a másiknak, akkor még kényelmes minden, és haladok a dolgaimmal. Ha ennél több kell, akkor tényleg csak úgy kivitelezhető, ha vagy beáldozok valami fontosat, vagy közös háztartásban lakunk (de akkor se lepődjön meg az illető, ha én félrevonulok). Nyilván utóbbi nem pár hónap után fog megtörténni, ehhez kicsit pontosabb (főleg anyagi) szervezés kell.

Tessék eldönteni, ki mit akar. Nekem jelenleg több fontos dolgom van, amivel szeretnék foglalkozni, mint amennyi érvem egy olyan kapcsolat mellett, ahol a párom nyaggat és rám akaszkodik. Én is szeretnék vele lenni, de egyrészt nem tudok boldog lenni úgy, és kikapcsolódni, hogy tudom, mit kellene helyette csinálnom, másrészt ha nem lenne dolgom, akkor sem kell 0-24 a másikon lógni.

21N