Szerelmes voltam osztálytársamba, jártunk, aztán szakítottunk, és nagyon megbántott, és mindennap látni fogom. Hogy éljem túl?

A lánnyal beszélgettünk korábban is sokat, nagyon tetszett, normálisnak tűnt.

Aztán én kapcsolatot akartam vele, belement, boldog voltam.

Szerettem őt, tettem is érte, ő meg táplálta belém, hogy milyen szerencsés, és én elhittem, majd egyik napról a másikra szakított. Azóta semennyit se tudunk, nagyon szemét lett velem, azelőtt pedig még szinte elválaszthatatlanok voltunk, nevetgéltünk, szórakoztunk stb.

Már nem érdeklem őt semennyire sem :(

Viszont osztálytárs lévén még sokáig fogom őt a közös órákon.

Elképesztő módon megbántott, nagyon megbíztam benne, megértő voltam vele, segítettem neki, ő meg írta, hogy mennyire örül nekem, majd később arcomba vágott mindent, nem lett szerelmes.

Annyira váratlanul ért, és még tenni se tudtam semmit, és én szerelmes voltam.

Naszóval mindennap látni fogom, hogyan bírjam ki? Hogy ne idegesítsem fel magam rajta, ne jöjjenek elő a rossz emlékek, ne zavarjon, ha jól szórakozik, és ne törjek össze, ha valakivel majd meglátom.

Egyszerűbb lenne, ha más városba élne, tanulna szépen elfelejtenénk egymást.

Miért lőttem házi nyúlra? Mert szerelmes voltam, még mielőtt valaki megkérdezi, és nem néztem, hogy házi nyúl. :)

Nem tudok túllépni rajta, annyira megfogott már.

Adjatok tanácsot légyyzíves! :)