Létezik olyan hogy egy 21 éves lány társaságfüggő, netalántán ezzel akarja kompenzálni hogy nincs senkije?

Mintha engem írtál volna le. Egyszerűen nem ez a fontos most az életemben. Valahol vágyom rá, valahol meg tudom, hogy nem tudnék az illetőre annyi időt és energiát szánni jelenleg, amennyit szeretnék. Mert vagy normálisan, vagy inkább sehogy. Nem tudnék vele olyan rendszerességgel találkozni, így is sokszor érzem azt, ha hazaesek, hogy inkább hagyjon mindenki békén. Más társaságban lenni, és más egy emberre koncentrálni, többet adsz magadból, és ez nagyon pozitív dolog, ugyanakkor sokat ki is vesz az emberből. Én nem érzem magam erre késznek, és itt hozzáteszem, nem vagyok az az egyéjszakás típus sem, tényleg semmi nincs nálam sem. Lehetséges, hogy ha megismernék egy számomra különleges embert, idővel másképp gondolkodnék, de nekem most ez jobb így, és másnak is jobb, tekintve, hogy abba nem tudnék mindent beleadni, amit szeretnék jelenleg. Arról nem is beszélve, hogy a legutolsó kapcsolatom is pont úgy ért véget, hogy nagyon sokat feltettem úgymond rá, nagyon figyeltem rá, köré szerveztem a dolgaimat, vele terveztem a jövőmet... És mikor szakítottunk, borult az egész, ráadásul pont egy olyan időszakban, mikor mindenre kellett koncentrálnom, és szakítás nélkül is kemény lett volna, így meg a mai napig csodálkozom, hogy az élet más területén egyben tudtam tartani a dolgaimat... Emiatt némileg bennem van az önvédelem is, nem szívesen engedek valakit annyira közel, hogy ezt megtehesse. Viszont én is társas lény vagyok, így nyilván keresem a társaságot és az embereket. Csak jelenleg kevésbé mély érzelmekkel, inkább "önző" módon (csak hogy feltöltődjek, szórakozzak, utána vége a foglalkozással és a figyelemmel, ez egy kapcsolatban nem így működik).

21N