Nem érdekes hogy mindig a férfira van terelve a hiba hogy nem talál nőt kapcsolatra?

Nos végezzünk el egy gondolatkísérletet, melyben a teljes "populációt" reprezentálva veszünk 100 nőt és 100 férfit.

Minden egyes nőt és férfit megkérdezünk arról, hogy a másik százas csoportból (nők értelemszerűen a férfiak, férfiak pedig a női csoportból) kik azok, akikkel el tudnának képzelni egy kapcsolatot (ki az aki bejön nekik, na).

Ha először csak azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán az egyes nők, illetve férfiak hány nevet mondtak egyáltalán, már érdekes eredményt kapnánk, hiszen míg az egyes nők 100 férfiból csak 6-8-at találnának vonzónak, ez a szám a férfiak esetében jóval magasabb, kb. 40-50 lenne.

Node menjünk tovább, most nézzük meg azt, hogy a csoportokból hányan vannak olyanok, akiknek a neve egyszer sem hangzott el (azaz nem kellenek senkinek).

Ekkor azt találnánk, hogy a nők 100-as csoportjából max. kb. 8-10 olyan nő fordul elő, akit senki sem választott, addig a férfiak esetében, már kb. a fele hoppon maradna...

Na most ez a való világra úgy csapódna le, hogy a férfiak - bár nem támasztanak magas igényeket a nők felé - fele egyedül van, pedig szeretne kapcsolatot, míg ebben az esetben értelemszerűen a nők fele is egyedül marad, mivel (és itt van a kutya elésva) nem hajlandóak lejjebb adni az igényeket, holott ezt egyébként a férfiaktól elvárnák, de ők ezt meg is teszik.

Emiatt szokott menni itt az a sírás, a férfiak részéről, hogy "jaj nem találok nőt, senki se hajlandó szóba állni velem", amire több olyan választ is láttam már, hogy "akkor add lentebb az igényeidet". Megjegyzem, olyat is láttam már, hogy egy férfi végül lejjebb adta (összeállt egy olyan lánnyal aki nem is igazán jön be neki), amire -csodák csodájára- kapta az ívet, hogy "bunkó gyökér vagy, hogy "átvered" szegény csajt".

Ezzel szemben nők is szoktak ám panaszkodni, hogy "jaj, nincs egy "normális" pasi sem", de az, hogy ők lejjebb adják az (egyébként elég magas, korábban láthattuk, hogy a férfiakénál magasabb) igényeiket, az ki van zárva, az szentségtörés lenne, szodoma, meg gomora.

Na gondoltam, ezt csak úgy itthagyom, aki elolvassa, az remélem fel is fogja, aknek meg "tl;dr" az engem nagyon nem is érdekel...

31/F (egyedülálló)

Ti szoktátok a kulcs-zár példát felhozni.

Nem gondoljátok, hogy valakit magadba engedni sokkal nagyobb felelősség, mint valahova bedugni a fütyidet? Alapból egy olyan emberről beszélünk, aki erősebb nálad, lefoghat, bármit csinálhat veled. Ha nem ez, akkor ott van a terhesség veszélye, vagy a nemi betegségeké.

Ha nektek kéne olyan embert választani, aki erősebb nálatok, és a seggetekbe dug valamit, sokkal jobban meggondolnátok, kivel álljatok össze.

Ha leszbikus lennék, hajjajj, most is kinn lennék, csajokat szednék fel a Duna parton. Nem kell aggódni, hogy szőrös, izzadt, fogatlan; kis illatos, sima barátnőim lennének. Nem mutogatnának, hogy itt miért van csík, ez miért nem kerekebb, ez miért nem laposabb, miért nem dughatom le a torkodon, miért nem dughatom a fenekedbe.

Semmi baj azzal, hogy kiírod a társkeresési gondjaidat. Azzal van baj, ha közben másokat bszogatsz. Mi lesz attól jobb?

Ha rossz anyagi helyzetben vagyok, mit segít, ha habzó szájjal nyomom, hogy "a sok büdös gazdag gci Rózsadombon..."?

Ha kövér vagyok, segít a helyzetemen, hogy "csak a kutyák játszanak csontokkal, fúj, vékonyak, haha"?

Folytassam még? Mert ezer ilyen helyzet van. Szóval vagy a saját problémádra koncentrálsz, és azokra a dolgokra, amik a te befolyásod alatt állnak, vagy csak egy kis rinyapina vagy, aki semmit nem akar tenni azért, hogy jobb legyen neki.

Nem, ti nevezitek az üvöltő majmokat alfahímnek. Nézzetek régi filmeket. Humphrey Bogart, Jimmy Stewart. Ők az alfahímek.

A kis suttyó senki béták az erőszakoskodók.