Lányok! Ti elájulnátok egy olyan pasitól, akinek lakása van Londonban?

Na,még egy beteg elme! :D

Szerintem vedd elő a kezed ismét,ne álmodozz! :)

Bennem nem mozgatna meg semmit. Inkább amiatt aggódnék, hogy ő is majd ki akar menni külföldre élni, amit én semmi szín alatt nem vállalnék.

Én itt akarok lakni, meló miatt kiugrok esetleg rövidebb időszakokra külföldre. Viszont itt vannak a barátaim, a szeretteim, ide köt sok dolog ezen kívül is...

Arról pedig ismerkedésnél álmodni sem mernék, hogy a pasi egy fillért szán nekem, vagy akár csak lakhatást. Mondjuk nem is fogadnám el.

Ha meg valaki egy estére kell, nekem csak az számít, hogy figyelmes legyen velem, és egymásnak a legtöbbet akarjuk adni aznap este, pont úgy, ahogy szeretné. És persze, hogy jól nézzen ki. Hogy mije van, meg minden, ahhoz másnap reggel annyi közöm sem lesz, mint a nőjének. :) És valószínűleg nem dőlnék be neki, vagy ha nem is kételkednék, olyan "mi a f aszomat kezdjek vele" infóként kezelném. Legyen neki. Oké. Miért kell nekem erről tudnom?

Tudjátok, nem értem. Feljövök erre az oldalra, és szembesülök azzal, hogy felnőtt férfiak mennyire szánalmasan képesek gondolkodni. Egy 12 éves taknyos szűz sem képzel be ekkora baromságokat, csak a 4 fal közt élő frusztrált, ostoba gyökerek.

Ha olyan típusú számító nő lennék, aki ilyesmire megy, akkor pont hogy nem feküdnék le vkivel, amíg nincs rá konkrét bizonyíték, ergo nem látom a saját szememmel a lakást. Most egy meglobogtatott tulajdonpapír... a mai világban mindenki 2x meggondolja, igazi-e vagy nem.

De az az igazság, hogy én egy londoni lakástól nem ájulnék el. A pénz nekem addig a szintig számít, hogy ne nekem kelljen kitartanom a pasit, tehát ha már kikerült az oktatásból, akkor hajtsa a munkát, rendesen dolgozzon és lehetőleg Bp.-n ne fizikai közmunkából éljen.