Miért az őszinteség a legrosszabb taktika?

Mert a szociális élet alapból ilyen. Amíg hiperszupi boldogságot áraszt valaki, addig tapadnak rá, táplálkoznak a lelkierejéből. De a problémákra a legtöbben nem tudnak mit reagálni, nem akarnak/tudnak vele foglalkozni, inkább lekopnak. Az emberek többnyire olyan társat, barátot akarnak, akik feldobják őket, és nem nekik kell erőt adni.

Lelki problémákat senki nem írogat ki a fészbukjára se, nem fogják lájkolni, ahogy a randin sem igazán.

Gondolom az véletlenül se jutott az eszedbe, hogy állandóan rossz csajokra hajtasz, és hogy ezekből a rossz tapasztalatokból soha nem tanulsz. Most meg itt siránkozol, hogy az őszinteség a legrosszabb?? Ember, normális vagy? Az őszinteség az alap egy kapcsolatban.

De te itt valamit nagyon elrontasz, ha folyamatosan ugyanabba a hibába esel. Gondolkozz el azon, hogy miért. Talán más csajoknál kéne próbálkoznod!

Kérdező, ha nem tudod értelmezi a mondatokat és felfogni a mondatok értelmét, akkor ne csodálkozz, hogy egyedül vagy.

Írod, hogy az utóbbi időben rengetegféle csajjal ... és..? Mindegyik rossz választás volt, ergó rossz csajoknál próbálkozol! Mindegyik hasonló ok miatt lépett le, nem? Véletlen? Nem hiszem!

Jaj, nekem, ne menjünk már vissza dedóba, oké?

Rossz csajok = nem a megfelelőeknél próbálkozol folyamatosan, és mindig ugyanabba a hibába esel bele!!!

Mindegyik valami miatt mégis hasonló!

Írd már le kérdező,hogy mit jelent az,hogy a valós hangulatodnak megfelelően beszélsz Velük? Esetleg borúlátó vagy, vagy lehúzó, csalódott, negatívan reagálsz a beszélgetőpartnered kérdéseire?

Ha ilyen vagy,hát ilyen vagy, örökké nem lehet megjátszani azt,hogy minden OK, ha nem így érzed.

Vannak olyan emberek akik erre képesek, de teljesen fölösleges, hiszen ha problémák, nehézségek vannak, akkor esetleg azzal se szembesül,hogy azok léteznek.

Úgy gondolom, az ismerkedés pont arról szól, hogy két ember élvezi egymás társaságát. Én szeretek úgy randira menni, hogy kizárok minden szemetet az életemből, és kicsit feltöltődöm, miközben a másik is mellettem. Mikor valaki elkezd nekem lelkizni és problémázni, holott együtt sem vagyunk... Hát nem tudom, bennem túlzottan azt az érzést kelti, hogy belém akar kapaszkodni, meg hogy van még ott, ahonnan ez jött. Én szeretem a gondjaimat megoldani. Nem fenékig tejfel az életem, de számomra nehezebb panaszkodni dolgokról, vagy fújni a rosszat, mint félresöpörni ezt a pcsába, főleg az előtt, aki nem is tehet semmit, és inkább megoldást keresni. Emiatt nem is tudok sírni szinte senki előtt, mert van bennem egy gát, hogy ez a magánügyem.

Ha valaki a párom, akkor ez egészen más. Egy kapcsolatban az emberek figyelnek egymásra, támogatják egymást, mellette vannak a rossz napjaikon, és felhúzzák őket, ha úgy adódik. Viszont ekkorra már ismerik egymást, kötődnek egymáshoz, van mögöttük számos pozitív, közös emlék, amik mellett egy-egy rossz időszak eltörpül. Bizonyították, hogy az a kapcsolat működőképes, és a másik jó hatással van rájuk.

Viszont mikor még ismerkedünk, és valaki eltolja az arányokat, létrehozva egy alá-fölérendeltségi viszonyt azzal, hogy ő elkezd ömlengeni, meg nyitott könyv módjára feltárja nekem a dolgait, mikor még alig tud rólam valamit... Hát nem tudom, valahol aranyos, valahol sajnálom, valahol meg is értem, de nem tartom vonzónak. Ez nagyjából olyan, mint mikor a nő odaadja magát az első randin kb. A szex is a kapcsolat lelke és lényege, úgy, ahogy a megértés és az, hogy elmondhass ilyesmit a párodnak. Viszont ha ezt egy olyannal teszed, akivel még kialakulóban vannak csak a dolgok... Elvész az egész varázsa, és utána nehéz elhinni, hogy te "nem vagy olyan". Ebben az értelemben azt, hogy te nem vagy az a labilis, rinyálós ember.

Elmesélek neked valamit kérdező. Találkozgattam egy sráccal, elsőre tök értelmes volt, elbezsélgettünk mindenféléről ő fizette az első kör sört, én a másodikat, minden klassz volt.

A második találkozón rám borította a komplett szerelmi életét, a hülye exeit, a szar randijait, minden eü problémáját, az ideigösszeomlását. Micsoda főnyeremény, mi? Szerinted mi a fenét lehet ezzel kezdeni?? Én elmenekültem a fenébe. Vannak mindenki nehezebb időszakqai és problémái de eszemben nincs ilyenekkel terhelni egy vadidegeent, nem kell a sajnálata és ahogy az előző írja, jól érezni megyek magam, élvezni a másik társaságát, nem a siralmakat hallgatni.

De amig minden nem szipi-szupi orom-boldogsag, miert ismerkedsz?

Nekem is jelenleg rohadt szar lelki allapotom, de igy eszembe sincs randizgatni, mert tok felesleges. Mast amugy sem akarok lehuzni.

Az ismerkedos fazis ne a gondokkal kezdodjon, oke lehet erinteni a temat, de ameddig nincs meg kapcsolat, teljesen felesleges ezzel egy szinte idegent traktalni, foleg azert is mert...:

1. Nem erdekli

2. Rossz hallgatni

3. Segiteni meg ugy se tud, mert annyira meg nem ismer.