Lányok, ti kezdeményeznétek egy olyan fiú munkatársatoknál, akit a világ legédesebb fiújának tartanátok, külsőre nagyon tetszene, de tudnátok, hogy semmi edély rá, hogy ő kezdeményezzen?

# 8

Ezt az összefüggést hogy sikerült beleálmodni abba a kommentbe? Téged sem az eszedért tartanak.

Szánalmasnak nem tartanék egy ilyen srácot, csak éppenséggel nem biztos, hogy nekem lenne elég bátorságom "helyette" megejteni ezt a randira hívás dolgot.:D Lehet, hogy ezért lennénk meglőve a végén.

Egyébként azt vettem magamon észre, hogy nem csak a társaságát, de a fizikai kontaktust is folyamatosan keresem azzal, aki bejön (pedig alapvetően nem vagyok az a nagyon közvetlen, érintkezős típus, ezt tudja a környezetemben mindenki), így aztán elég nehéz félreérteni a "jeleimet".

Ha nem szoktunk beszélgetni, és mondjuk rám sem mer nézni, akkor nem jönnék rá, hogy esetleg én is tetszek neki.. szóval akkor biztos, hogy nem kezdeményeznék :D

Ha látszik rajta, hogy tetszek neki, van szemezgetés, de beszélgetni még nem beszélgettünk, akkor megpróbálnék valahogy szóba elegyedni vele.

Ha beszélőviszonyban vagyunk, és látok arra utaló jeleket, hogy többet is el tudna velem képzelni, akkor igen, kezdeményeznék, elhívnám mondjuk valahova, a többit meg majd meglátnánk..

7-es: " Elvárom egy férfitől, hogy ő hívjon el randira, vagy udvaroljon. Ha nekem kell nő létemre valakit felszednem, az szánalmas"

itt nincs emancipáció?