Ha a környezetetekben körülnéztek, kiket láttok boldogabbnak: az egyedülállókat vagy a kapcsolatban élőket?

@10

Ez egy kicsit valóban érthetetlenre sikerült, de arra akartam célozni, hogy se a háziállat, se a hobbi, se a karrier nem fog soha pótolni egy párkapcsolatot, hiába akarják itt megmagyarázni páran, hogy ha a munkájára, a kedvencére vagy a szenvedélyére koncentrál az ember, akkor már nem is fogja zavarni, hogy örökszűz forever alone.

Ja igen, egy dolgot kifelejtettem. Terjed itt a "minőségi egyedüllét" című önámító hazugság. Tényleg minőségi élet, hogy senkivel nem tudom megosztani az örömömet, bánatomat, hogy nincs kihez odabújni, hogy előfordult, hogy szó szerint álomba zokogtam magamat az ordító, üres magánytól. Nyilván a magány ahhoz képest "minőségi" lehet, ha a két alternatíva az, hogy olyannal legyél, aki a legkevésbé sem vonz (se külsőre, se belsőre, se szellemileg), vagy hogy inkább legyél egyedül. Azonban ha arról van szó, hogy vagy egyedül vagy, vagy olyannal, akivel szeretnél, csak neki meg te nem kellesz, akkor már egyből egy mindent elnyomó, mély depresszió lesz úrrá az emberen. Ha nem azonnal, akkor idővel.

Akik azt mondják, hogy a "minőségi egyedüllétet" választják, azoknak egy részénél azért az alkalmi, de rendszeres szex befigyel, kis részük olyan alacsony libidójú és annyira utálja a társaságot, hogy se a szex, se a szerelem nem kell neki... a maradék (értsd: úgy a 85%) meg inkább ezt hazudja önmagának is, csak ne legyen lúzernek nevezve.

Soha többé nem akarom a "minőségi magány/egyedüllét" szakkifejezést látni.

14 -es te meg betegesen társfüggő vagy . Nem bírod elképzelni ,hogy más sokkal boldogabb egyedül mint egy kolonccal a nyakán? Szabadság! Mond neked ez a szó valamit?

Én egyébként azt látom, hogy aki egyedül van és ezt elfogadta ,az boldog.

ÉS ha még egy kapcsolat kezdeti részén van valaki, ahol megy a repkedés, a szex hormonok az izgalom ,azok boldogok. Aztán múlnak az évek és leszálló ágba kerülnek, sok éves házasokat alig látok boldognak.Hogy a facebookra mit posztolnak álcából ,azt nem szabad elhinni.

@15

Nem társfüggő vagyok, csak 24 évesen még sose volt párom. Nem azért, mert én így akartam, hanem mert sose kellettem senkinek. Márpedig a vágyak, az ösztönök és a társadalmi elvárások ugyanúgy igazak rám is, mint bárki másra, csak nekem el kellene őket fojtanom. Nem fogom.

Akkor 16-os nem tudhatod igazán ,hogy mi a jobb. Nincs összehasonlítási alapod. Olyan vagy mint az éhező, szerinte a legfontosabb dolog a kaja ,a körül forog minden gondolata ,ha enne akkor végre boldog lenne ,ő azt hiszi.Ami igaz is ,egy kis ideig.

Jelenleg csak hajt a véred,de ha kipróbálnál 2-3 - sok nőt együtt élnél néhánnyal,összeházasodnál- elválnál stb , lehet megváltozna a hozzá állásod.

"Terjed itt a "minőségi egyedüllét" című önámító hazugság."

Ezt egy társfüggő, kapcsolatfüggő valaki honnan is tudhatná, hogy miért jobb a minőségi egyedüllét? Kb. mintha egy vaknak magyaráznám, mi az a piros.

Mennyi időt is töltöttél minőségi egyedüllétben, hogy ilyen sommás véleményt alkotsz? Ja, hogy semennyit se? Akkor szerintem erről ennyit, ide egy pontot kérek.

Semmilyen körülmények között nem adnám fel a biztos, állandó, minőségi egyedüllétet egy szar kapcsolatért.

"Tényleg minőségi élet, hogy senkivel nem tudom megosztani az örömömet, bánatomat"

Megszokható. Másrészt, tényleg azt hiszed, hogy valakit is érdekel? Ilyen világot élünk, az emberek leszarják egymást, és sportot űznek abból, hogy ott toljanak ki egymással, ahol tudnak. Minél jobban bízol valakiben, annál nagyobbat fogsz koppanni utána. És ne meséld be nekem pls, hogy ez nagyon ritka, amikor csak ezen az oldalon csak ebben a rovatban több százezer kérdés van kiírva rossz házasságokról, válásokrók, megcsalásokról, féltékenységről, ha mindegyik után kapnék 5 forintot, már nyugdíjba mehetnék. Az országos tendencia is azt mutatja, hogy a kapcsolatok & házasságok száma rohamosan csökken. Biztos nem véletlenül.

Ezek alapján nekem te be nem meséled, hogy a párkapcsolat mekkora überkirály dolog...

"Azonban ha arról van szó, hogy vagy egyedül vagy, vagy olyannal, akivel szeretnél, csak neki meg te nem kellesz, akkor már egyből egy mindent elnyomó, mély depresszió lesz úrrá az emberen."

Ha olyan kell neked, akinek te nem kellesz, akkor megette a fene alapból az egészet. Persze, ha ló nincs, jó a szamár is, kereshetsz helyette valami pótlékkapcsolatot, ami aztán 3 hónap döglődés után ki is fullad. A minőségi egyedülléttel többek közt EZT spórolod meg.

Hogy ki a lúzer, ki nem az, visszatérhetünk rá a harmadik válás, vagy rossz házasság után...

Mindenesetre az a véleményem, hogy súlyos társfüggőként nem kéne leszólnod a magányt, csak azért, mert számodra az nem szóbajöhető lehetőség. A nyomorék se szólja le a síugratókat...