Miért ennyire nehéz a nők igényeinek megfelelni, és miért majd mindig a férfinak kell alkalmazkodnia?

30-as férfi vagyok, 5 kapcsolaton túl vagyok már. Rendes, tisztelettudó, házias vagyok, ami nagyon nagy baj a mai világban, főleg a nőknél. Mármint huszonéveseknél. Tiszt a kivételnek. Épp ma olvastam, hogy minden 3. negyvenes ember szingli, ez nem kis arány. Jöttek alá válaszok, az egyiken az egyik hölgy pont azt taglalta, hogy ezért ilyen magas az arány, mert megszűntek a szociális kapcsolatok, mindenki a neten éli a világát a társa mellett is, pornót néz, stb. Illetve, hogy a férfiak csak kapni szeretnek, nem segítenek a házimunkában, elhanyagolják a párjukat, nincs bennük figyelmesség, kedvesség. Nos, én pont fordítva vagyok. Talán ez az igazán nagy baj. 5 kapcsolat alatt 2 szer megjátszottam magam, hogy én vagyok a macsó, nem törődő férfi, de átlátszó volt, ki is dobtak. Ha magamat adtam 3 szor, akkor azért dobtak ki. Nem vagyok magabiztos férfi, illetve túl kedves vagyok. Tipikus az a papucs, aki megcsinál mindent. Főz (azt a tizen pár dolgot), mos, takarít, vasal, ágyneműt áthúz, stb. Illetve amit egy panelban lehet még csinálni. Nem hanyagolom el a párom, minden hétre programokat szervezek, igaz kettesben, mert egy barátom sincs (autóm van, azzal menni ide-oda). Figyelmes vagyok, azt lesem mi a jó neki, de nem fojtom meg, nem telepedek rá. Mindig veszek neki ezt-azt, nem nagy dolgokat, de érezze a törődést. Nos ez sem kell. Semmi sem jó a mai női társadalomnak. Akkor meg inkább öregedjen meg az ember egyedül, becsülettel, tisztelettel, olyanként, amilyen valójában saját maga. Próbáltam alkalmazkodni százszor, de mindig csak nekem kellett, a nőknek elég volt, ha a testüket beletették a kapcsolatba. Nekem ez nem kell már. Nem is csodálom, hogy ennyi a 30-40 es szingli.