Hogyan vehetném rá magam újra, hogy kezdeményezzek? Miből meríthetnék erőt?

Még szűz vagyok, és tény, hogy eléggé feszült vagyok a mindennapokban, néha csak a nyugalom közepette is törnek rám olyan érzések, hogy ha most hozzám szólnak akkor robbanok. Meg sokszor ilyen letargikus hangulat kerít hatalmába, amolyan "Az élethez sincs kedvem." érzés.

Kicsit nehezebben is koncentrálok a feladataimra munkahelyen, mint mondjuk 8-10 évvel ezelőtt, meg a festésnél (hobbim, de tanultam is) szintén kicsit amolyan alkotói válságban vagyok, nincs ihlet.

Mondjuk tény, hogy egy ideje abszolút semmilyen szinten nem is vonzódom a nőkhöz, nem érzek késztetést a kezdeményezésre. Valahogy belefáradtam, hogy bármilyen módszerrel, bárhol próbálkoztam, bármilyen nőnél, vagy egyből elutasítást kaptam, ha kaptam egyáltalán választ, vagy az első randi után lekoptattak, többnyire hol nyíltan, hol burkoltan arra hivatkozva, hogy nem rendelkezem megfelelő egzisztenciával hozzájuk.

Eddig két nő azt is a fejemhez vágta a személyes beszélgetések alkalmával, hogy mivel érdekel a kultúra meg a művészetek, és én is festek, szeretek alkotni, biztos-e, hogy nem a pasikat szeretem. Csak homokosok szeretik a színházat meg a művészetet, kultúrát, hetero pasi ilyennek a közelébe nem megy. Pedig a pasik meg végképp nem vonzanak most sem, és eddig sem, ez 100%. Azon kívül lehet én gondolom rosszul, de erős túlzásnak éreztem ezt a hozzáállást a részükről.

Pedig ha azt nézem, a Budapesti átlagot hazahozom, talán kicsit többet is, igaz, nagy részét elviszi az albérlet és a rezsi (egyedül élek), de a szerződéses megtakarítás mellett még külön tudok félretenni havonta változó összeget.

Azonkívül számomra fontos az intellektus, hogy a divaton és a hálószobai aktivitáson kívül lehessen beszélgetni is értelmesen a nővel. Kollégiumban anno beszélgettem olyan lánnyal, akinek bármilyen témát hoztam fel, úgy nézett rám, mint aki kínaiul beszél, és komolyan rosszul éreztem magam a társaságában, így hát őt nem is hívtam el sehova.

A nagyon vékony nők eleve nem jöttek be régen sem, kis felesleget arányosan elosztva tökéletesen szexinek tartottam. A túlzott divatbabák, sminktáska szökevények eleve kilőve, mert azon kívül hogy nem a természetes szépségüket látom, rájuk a lottóötös nem lenne elég. Inkább a visszafogottan vagy egyáltalán nem sminkelt, csinosan, de kulturáltan öltözött lányok fogtak meg mindig is.

Most meg nem igazán van már kedvem, erőm a nőket hajkurászni feleslegesen. Legutóbb a szívdokim is feltette azt a kérdést, hogy rendben van-e a szexuális élet, mert a magas vérnyomásom és a szívem kicsit rosszabbodott, és az egészségre kihat a szexuális élet is állítólag, ez nem tudom mennyire igaz. Persze mit is mondhattam volna neki... igen. Bevallani szemtől szemben senkinek nem fogom, hogy még nem voltam nővel. Itt persze névtelenül kiírhatom nyugodtan.

Értelmes tanácsolat kérnék, hogy hogyan tudnék újra energiát gyűjteni ahhoz, késztetést érezni arra, hogy leszólítsak nőket?

Aki csak felhozza az örömlányokat, egyből negatív kéz, mert oda akkor se megyek, ha éppen a világvége készülődik!

29/F