A láthatatlan ember kalandjai?

35 éves, mackós testalkatú pasas vagyok, már jó ideje egyedül. Egyre inkább azt veszem észre, hogy a hozzám hasonlóakkal egyetemben, a párkeresés terén láthatatlanok vagyunk. Próbálkoztam élőben, baráti körben, online, társkereső oldalakon, szabadidős tevékenység kapcsán - és nem csak, hogy nem jön össze senki, az esetek túlnyomó többségében egyszerűen ignorálják az embert. Az ilyen férfi nem férfi, az ilyen nő nem nő. Stabil, megalapozott kapcsolatot szeretnék, nem futó numerákat. Nem vagyok egy pöttöm alkat, de nem is székben elfolyó zsírpaca. Próbálkoztam nagyjából mindennel, amit tanácsoltak az évek során: új hobby, új munkahely, stílusváltás, sport, étkezési szokások, jelenleg is úszom és tanulok új szakmákat (az elmúlt 5 év alatt 3 sikeres, most tanulom a negyediket). Igaz, a diploma nem jött össze, de eljutottam anyagilag is arra a szintre, hogy stabil, önálló egzisztenciával rendelkezem. Tudom, hogy nem vagyok egy könnyű jellem, túl komolyan veszek dolgokat, túl sokat agyalok és ezer dolog jár állandóan a fejemben, de ez akkora bűn lenne, hogy ezzel már ki is zárjam magamat a megismerésre érdemes kategóriából? Mit kellene tenni, min kellene még mindig változtatni azon, hogy ne fussak bele állandóan ebbe a láthatatlan falba, aminek feleslegesen dörömbölök a túloldalán?

Azt mondják: add azt, aki vagy, akkor megtalálnak a hozzád hasonlóak. Akkor mégis, hol itt a hiba?