A láthatatlan ember kalandjai?

Nincs hiba, nincs semmiféle bűn.

Nem tudom, esetleg rossz korosztályban keresgélsz? Mondják, hogy a férfiak későn érőek, de nőként mondom: mi sem komolyodunk 25 alatt.

Ne feszülj rá, jön majd az igazi, legyél nyitott, görcsös semmiképp.

Gyúrjál pénzre, az majd láthatóvá tesz:

1) ha kevés pénzed van akkor tényleg átnéznek rajtad

2) ha van vmi egzisztenciád akkor már látszódsz annyira hogy kikerülnek az utcán

3) Ha jobban állsz mint a korosztályod felső 30%-a akkor azon kapod magad hogy szóba is állnak veled.

4) A felső 10%-ba tartozni már azt jelenti hogy randira is igent mondanak.

5) A felső 0,1%-ban élni olyan mint ha te lennél a kiba.szott 20th Century Fox logó amit reflektorok világítanak meg minden irányból. A láthatóság legmagasabb fokán már minden nő a te spermád (pénzed) akarja. Csillogó szemekkel csüngenek rajtad akkor is ha előtte épp megverted őket.

Kérdező, pont hozzád hasonló mackós pasast keresek, már mióta... :))

Írj, hátha szimpatikusak leszünk egymásnak.

Hasonlóan vagyok mint Te. Bár nekem sportos a testalkatom, nekem más fizikai problémám van, és 2 évvel idősebb vagyok. Sikeres vagyok a munkámban, jól is keresek, nem unatkozom a mindennapokban, de az utolsó kapcsolatom vége óta gyakorlatilag az első randi összehozása is csoda számba megy...

Régen sem én voltam Pest legnagyobb csajozógépe, de azért a mostani láthatatlan állapottól messze voltam, pedig nem 22 éves top modelleket hajtok, hanem nagyon legfeljebb 10 évvel fiatalabbakat, de inkább a 32-35 közöttiekkel ismerkedem.

Sajnos nem tudom, hogy mi a megoldás, nem rendelkezem a bölcsek kövével, de egy tanácsot mégis adok. Próbáld meg magad egyedül is jól érezni, és ne válj egy mizantróp nőgyűlölővé.

Én azt látom magam körül, hogy sokan vannak abban a helyzetben, mint mi, de a többségük teljesen besavanyodik, pedig azzal, hogy naphosszat a kanapén ülnek, vagy a világot gyűlölik, csak maguknak ártanak.

Attól, hogy kimozdulsz, hobbikat keresel, társaságba mész, utazol, bármi nem oldódik meg a párkeresés, és magányos maradsz, de sokkal jobban fogod érezni magad.

Én legalábbis mióta így állok a dolgokhoz boldogabb ember vagyok, ha a magány nem is múlik el sosem, jobb így létezni.

Ja. Akkor viszont nem vesztettél semmit.

Én utálnám, ha valaki taktikázna. Mondja meg őszintén amit gondol és amit érez, úgy lehet haladni egyről a kettőre, de ha x ideig bizonytalan az egész...szerintem az sokkal ijesztőbb, mintha az érzéseiről mesélne.

Te úgyis csak megjátszanád magad ezzel a stratégiai valamivel, hogy mikor mit mondhatsz, mert egyszerűen nem vagy olyan. Aki ezt nem tudja elfogadni, azért nem kár!