Nem igazságtalan az, hogy egyes pasik folyton megcsalják, kihasználják, átverik a nőket, mégis "játékban" vannak, mások meg még egy randira sem kapnak esélyt?

És ez az egész nem is feltétlenül kinézet-függő. Biztos észrevettétek már, hogy sokszor olyan, mintha a kapcsolatot nem érdemlő pasik lubickolnának, aki meg remek társ lenne(és adott esetben mondjuk nagyopn jóképű is), az meg szenved és szinte már megcsömörlött az egész párkeresősdinek csúfolt szélmalomharctól. Emberileg minél értékesebb valaki, annál nehezebben boldogul az ellenkező nemmel.

Most lehet azzal jönni, hogy aki virágról virágra száll, az hamar kiég. Oké, de legalább tapasztalatot szerez. Fel tudja térképezni a női igényeket, megtudja, mi kell nekik. A másik csoport meg naívan várja a nagy szerelmet, érzelem-centrikusan él, de mintha ez nem hozná a várt eredményt, sokszor még egy randevúig sem jutnak el. Még az is egy álom nekik, nemhogy egy szerető társ.

Mit gondoltok erről? Egyesek miért lettek ilyen szinten mázlisták, másokkal meg miért babrált ki ennyire az élet? Olyan, mintha előre le lennének osztva a lapok, hogy kinek mennyire fog szerencsésen alakulni a párkapcsolati élete.