Vágyom a szerelemre mégsem jön össze, évek óta nincs senkim. Kellemetlenül érzem magam emiatt, pedig nem vagyok bányarém sem. Volt már valaki hasonló helyzetben?

Én is a te szitudban vagyok, érzem hogy kellene valaki, de nincs.

Tudod miért?

Mert tenni is kell érte, ha mást nem legalább az időt felszabadítani arra, hogy kereshess valakit.

Persze saját magamból indulok ki, de én annyira betáblázom magamat munkával és egyéb szükséges dolgokkal (a gyakori nem az, az a fél óra kikapcsolódáshoz tartozik), hogy marad 5 órám naponta alvásra.

De nincs szívem egyik jelenlegi tevékenységet se elengedni, mert nem ismerek olyat, akiért érdemes lenne. De ha nem teszem, akkor meg nem is fogok, mert nem fog egyetlen nő sem beállítani a műhelybe, hogy "meghoztam az olajat meg a szűrőket és szívesen megismernélek"...