Valóban nem számít a külső a nőknek?

Akkor ezzel az erővel ennek az anonim oldalnak egyáltalán nincs értelme, a te logikád szerint gondolkodva nem is értem, miért létezik.

Nekem semmi előnyöm nem lenne abból, hogy kamuzok magamnak itt egy fél életet. Név nélkül írok, pár óra múlva mindenki elfelejti, és nem is szeretném, hogy ez másképp legyen.

De azért a sztereotípiákhoz van egy-két szavam. Nem kell úgy beszélni, mintha minden külsőre az adott nőnek megfelelő férfi csak tirpák lehetne, vagy minden esetben választani kellene a külső és a belső között.

Biztos vannak olyanok mindkét nem képviselői között, akik összejönnek olyannal, akihez vonzódnak, viszont belsőre egyáltalán nem illenek össze. Ez azért van, mert legalább a külseje miatt vonzódik az illetőhöz (míg a másik felé semmi szexuális vonzalmat nem érez már a legelején sem), és ha az ember nem ért még el egy bizonyos érettségi szintet, akkor meg kell tapasztalnia azt, hogy lelki/szellemi összepasszolás nélkül hosszabb távon nem tartható fent a vonzalom és nem alakítható ki működő párkapcsolat. Ezért az értelmesebbje előbb-utóbb olyat keres, akihez testileg és lelkileg is vonzódik.

Miért ne hozhatnám fel a saját kapcsolatomat példának?

Azt nem értem, ha a netes ismerkedés nem jön be, akkor minek erőltetni!?

Két pasit is ismerek, akik olyan szinten nem fotogének, hogy a Facebook képeik alapján én se mindig ismerem fel őket. :)

Pedig közel állnak hozzám.

Élőben karizmatikus, férfias, igazán vonzó mindkettő. Tudnak is csajozni. Társkeresőn meg nulla siker, mert kitesz egy képet, vagy lő egy szelfit, és kifut a csaj a világból. Egyikre kimondottan jellemző, hogy képen egyáltalán nem szimpatikus (még nekem se), olyan nőverő-alkesz-börtöntöltelék feje van, hogy az félelmetes. Egyszerűen nem szimpatikus! Nem azt jelenti, hogy baj van vele külsőre, elvégre akkor élőben is gáz lenne.

Csak élőben van egyfajta kisugárzása, és sokat számít a hang, a mozgás, a gesztusok, stb.

Fordítva is van rá példa. Volt kollégám tett ki mostanában pár képet fb-ra, és ott (is) csajozik. Első gondolatom azt volt, hogy "te jó ég, mintha nem is ő lenne". Szegény csajoknak mekkora csalódás lesz, mikor randin odatotyog egy csámpás, csipogós hangú kis gyökér, aki még perverz is ráadásul. XD

Ez a netes ismerkedés nem mindenkinek megy. Nem kell erőltetni. Régen se volt, aztán mégis összejöttek az emberek.

Számít a külső, mert azért valljuk be, mindenkinél megvan az a határ (mindenkinek más), ahol egyszerűen nem akarna a másikkal lefeküdni. Tessék akármilyen szélsőségre gondolni, ha másra nem, arra, mikor egy jó szőrös, pattanásos, mosdatlan, büdös valami akar veled közösülni.

De nem annyira számít, amennyire a legtöbben hiszik. Nekem például az alkat abszolút nem mérvadó, amíg egészségesnek néz ki az illető, sosem számított a magasság, nem érdekelt, ha valakinek gyenge az arcszőrzete és társai. Az ápolatlanságra harapok, a zsíroa hajtincsek és lepedékes fogak nálam olyan dolog, hogy bottal sem, ennek ellenére sosem vártam, hogy minden miliméterpontosan szimmetrikus legyen a másik arcán, és tökéletesre polírozott aranyember legyen...

Magamból kiindulva, kinézek valahogy, aminek egy része genetikai adottság, ami akkor is olyan lesz, ha megfeszülök(magas vagyok nőhöz képest, kicsi a mellem, stb), egy része az, amin változtatni hónapok kérdése volt (alakformálás, hajnövesztés), egy része meg az, amin holnapra is tudnék változtatni (sminkelési szokások, öltözködés, szemüvegkeret, frizura, parfüm stb)... Sokkal több múlik azon, hogy én mit akarok a világnak mutatni a stílusom és a megjelenésem által, és mennyire találom el a nekem előnyös dolgokat, mint azon, hogy mit hoztam magammal a génekkel... És ha már én tettem és teszek erőfeszítéseket ennek érdekében és jobbra és jobbra törekszem, nem biztos, hogy baj, ha megnézem ezt a másikon is, esetleg részben emiatt is tartom szimpatikusnak... Nem mondom, hogy ez az egyedüli érték nekem, vagy hogy ez a legfontosabb, mert nem az. De alapvetően a legtöbb helyzetben nem tudjuk megmutatni a belső értékeinket anélkül, hogy előtte ne adnánk el úgymond magunkat a külsővel. Kivétel ez alól, mikor valakit évek óta ismersz, aztán felfigyelsz rá, hogy milyen klassz ember. Viszont ez a klasszikus leszólítós meg képpel regisztrálós társkeresős esetekben nem így működik.

Azért mert valaki ápolt, jól néz ki, dolgozik és nem egy "here", nem jár neki alanyi jogon barátnő. Mindeninek joga van megválogatni, hogy kivel jön össze, és ezt nem kérheted számon senkin. Olyan könnyű mindig a másikat hibáztatni, ahelyett, hogy egy kicsit magatokba néznétek. Én csak azt látom, hogy hónapok, sőt évek óta itt vergődtök, a nők irreális elvárásai miatt, de közben semmit nem tesztek azért, hogy nektek jobb legyen.

Igenis számít a külső legalább ugyanannyira, mint a belső értékek. Hiába kedves, jó fej a pasi, ha nem vonzódom hozzá, veszett fejsze nyele. Ez van. Viszont, nem hiszem, hogy irreális elvárásaim lennének a külsőt illetően, csupán annyi, hogy ne legyen elhízott és igénytelen. Ez felszínesség? Akkor vállalom, de nem tudnék olyannak összejönni, aki nem kelt bennem semmi vonzalmat. Felőlem lehet bármilyen kedves, én nem kértem, hogy az legyen, így nem is tartozom neki semmivel. Engem is utasítottak már vissza, mert nem voltam a srác esete, hát nagy ügy. Nem kezdtem el hibáztatni, se mocskolni az egész férfi nemet itt, hogy milyen gonoszak.

Szívesen.

Persze, hogy számít a külső, számít nekünk férfiaknak is.

A netes társkeresés külön kategória, szerintem nem érdemes az ott szerzett tapasztalatokat az élet egész területére vonatkoztatni. Neten sok csaj csak azért van fent, mert pumpálja az egóját, ha sok pasas ráír, bókolgat neki, meg teszi a szépet. Az ilyen nőknek vagy van barátjuk, és stikiben tolják a társkeresőt, vagy egyszerűen nem akarnak senkit - ők aztán tényleg csak akkor vállalnak be egy találkozást, ha valami adonisz ír rájuk.

Ezért preferálom a személyes ismerkedést - ott azonnal eldől, hogy külsőt tekintve bejövök-e a másiknak.

Ezt soha nem értettem. Ha neked a könyvmoly csajok jönnek be, akkor neked az a 10-es csaj. Az az átlag feletti. Ez a skála szubjektív. Brad Pitt-et emlegetik, aki nekem soha az életben nem tetszett. De az a durva, hogy a mai napon is őt emlegetik, mikor öregebb, mint apám és olyan sovány, mint egy rákos beteg.

Saját tesómmal sem értünk egyet férfiak terén. Ha felállítanánk a 10-es listánkat, kajakra eltérne.

Az nekem is feltűnt hogy kb mindenki jol keres ..

nem olyan szegény ez az ország ahogy azt el sírjak csak mindneki telhetetlen ..tisztelet kivételnek