Ha soha nem lesz párkapcsolatom, nem is érdemes tovább élnem?

Arra gondoltál már, hogy hozzád hasonlókkal próbálkozz? Több mint valószínű, hogy én is aspergeres vagyok, és el tudom képzelni, hogy az őrületbe kergetném az emberek legnagyobb részét már csak azzal is, hogy nem tudom, mikor hogyan kéne viselkednem. Ezzel egy időben szerintem engem is ugyanígy kikészítene egy neurotipikus.

Nyilván felmerül a következő kérdés, hogy hol talál egy ember egy másik aspergerest, főleg úgy, hogy sokan azt sem tudják magukról, hogy megvan-e egyáltalán nekik ez a "betegség"... nem tudom. Ha tudnám, én se lennék már egyedül szerintem. :D

A problémádat leszámítva elgondolkodtál már azon, hogy miért ilyen az életed? Miért nincs még kapcsolatod?

1. Ne legyél már ennyire pesszimista!! 26 éves vagy, ne viselkedj már úgy, mint egy 90 éves, akit mindjárt elföldelnek!

2. Külsőre adsz magadra? Milyen a külső kisugárzásod? Süt rólad az életvidám boldogság?

3. Milyenek a belső tulajdonságaid?

Oka van annak, hogy még nem volt rendes kapcsolatod!

Foglalkozz önismerettel és találd meg a kérdéseidre a választ! Változz meg!

Miért a párkapcsolat az élet értelme?

Nem tehetsz maradandót a világban nélküle?

Nem lehet hivatásod, amiben kiemelkedő vagy?

Nem teremthetsz, alkothatsz?

Nem segíthetsz másoknak?

Nem fogadhatsz örökbe és nevelhetsz fel gyerekeket?

Nem érhetsz el kiemelkedő eredményeket bármely területen?

Csak akkor van értelme az életnek, ha van egy "Józsi", aki a kanapédon ül és néha lefekszik veled?

Ennyi lenne az élet értelme? ÉS nélküle már csak a halál vár?

BIZTOS EZ?