Mi hiányozhat belőlem (illetve azokból, akik hasonló szituációban vannak), hogy friendzone lesz a randikból?

Mostanában valahogy nem megy nekem ez az egész ismerkedős dolog. Általában mindig szuper startolás van, hajnalig tartó chatek, az első pár randi álomszerű, a fiú is odavan értem, érezhető, hogy érdeklem. És utána a 4-5. randi környékén mintha elvágták volna az egészen és hoppon maradok. Olyankor rá szoktam kérdezni, hogy hol akadt el a gépezet és akkor kapom meg a friendzone titulust.

Sokat gondolkodtam, hogy mi hiányozhat belőlem. A külsőmmel nincs gond, belsőre is teljesen értelmesnek tartom magam, szeretek beszélgetni (viccelődni is, sztorizgatni, de akár komolyabb témákról is), érdeklődő vagyok. Ha valakivel találkozom, mindig sikerül közös témát találnom az illetőkkel. Mintha én olyan típus lennék, hogy könnyen megszerzem a pasikat, de hamar el is vesztem őket, egyszerűen nem tudom "megtartani" őket. Szó sincs arról, hogy az elérhetetlenek vonzanak, mert mikor épp hogy belehabarodok valakibe, aki udvarolgat, neki akkor jön el az, hogy offolja a dolgot.

Gondoltam arra is, hogy talán túl sokat beszélek és inkább nagyobb hangsúlyt kellene fektetnem azokra a pillanatokra, amiket beszéd nélkül töltünk.

Most is éppen egy csalódáson vagyok túl. Mióta szakítottunk az exemmel, folyton ebbe a csapádba esem, amit fentebb írtam. Jól indul a dolog, intenzív, az első pár randi is csúcs. Aztán mire ott tartok, hogy húú, de lennék a barátnője neki, akkor megkapom, hogy parkolópálya az egész. Egyik napról a másikra történik a váltás.

Persze, ti laikusok vagytok, nem ismertek... de bizonyára sokatok járt már hasonló cipőben vagy az ismerősi körötökben is tapasztaltátok már. Szerintetek mi hiányozhat belőlem, hogy állandóan így járok? Mit ronthatok el?

Rágörcsölni nem szoktam ezekre az ismerkedésekre, mert mindig olyan pozitívan kezdődik, hogy épp az ellenkezőjét szoktam érezni, azaz hogy szuperül alakul minden és nem is agyalok a dolgon. Egyszerűen nem értem...

Köszi a válaszokat! :)