Ha egy nő kimondja, hogy "jó/szép/csinos nő vagyok", akkor már egyből rásütik, hogy beképzelt?

Megfogott a kérdés, muszáj volt írnom, pont a minap jött ez szóba randin. Korrekt voltam, mert úgy neveltek, megadtam a tiszteletet, a figyelmet, kérdeztem és vártam a választ, reagáltam korrekten, szépen tudtunk beszélgetni, mert részben belémnevelték, részben tanítottak rá. Tényleg jelen voltam és annak ellenére, hogy néhány dolog már akkor elgondolkodtató volt a másikkal szemben, nem vágtam pofákat, nem becsültem le és nem ítélkeztem, mert ki vagyok én. Aztán valamilyen laza poént elsütöttem öniróniából, aminek volt egy olyan visszacsengése, hogy én többet hiszek magamról a kelleténél. Talán a szemüvegemmel kapcsolatban jegyeztem meg, hogy "azért akkor előny, ha az ember komolyságot akar sugallni". És itt kérdezett rá, hogy mit gondolok, én komoly vagyok-e.

Én erre válaszoltam, hogy objektíven és szubjektíven ítélve is úgy látom és szeretem is ezt közvetíteni, kivéve négy korsó sör után, valami alja magyar slágerre ropva, akkor inkább nem. De úgy amúgy igen, sőt, úgy gondolom, nem kell ehhez feltétlen szemüveg, mert azért általában tudok kulturáltan fogalmazni és a legtöbb dologra van egy alap rálátásom stb. (lényegtelen, mit mondtam pontosan, csak felsoroltam, amik szerintem alátámasztják az állításom) és hozzátettem, hogy nyilván ez nehéz akkor, ha az ember kicsípi magát, mert például a munkaerőpiacon kicsit puhít a nőn, ha csinos. Rákérdezett, hogy szép nőnek tartom-e magam. Én pedig mit mondjak erre, ha nem az igazat? Mondtam neki, hogy nekem is vannak rossz napjaim, van, amikor semmi sem áll rajtam úgy, ahogy kéne, van, amivel nehezen barátkoztam meg, de igen, alapvetően szexi csajnak tartom magam, aki figyel magára és nem akadályoz a külsőm abban, hogy olyan legyek és az legyek, aki szeretnék lenni, felszabadultan. Meg igazából szerencsére szoktam tetszeni azoknak, akik nekem is, utána meg már csak a belső dönti el, hogy mi lesz.

És ezzel kivertem a biztosítékot. Utána konstans le akart húzni, holott az égadta világon semmi önimádat nem volt ebben, csak egy egészséges önértékelés, ami úgy gondolom, kulcsfontosságú ahhoz, hogy az ember mást is észrevegyen az életében az elégedetlensége helyett, ami épp egy lehetőség, vagy maga az öröm, ami abból fakad, hogy visszatekint a jutalomra, amiért megdolgozott. Mert én például csúnya kislány voltam és sokat harcoltam magammal kívül-belül, erre meg büszke vagyok, még ha két lábbal állok is a földön és tudom, hogy ez is lehet valakinek ronda, meg nekem is vannak hibáim. Vannak, mert ember vagyok. De jogom van magam szexinek érezni és úgy élni, ahogy szeretnék.

Ha megengedsz egy személyes és részben szakmai véleményt, itt nem azzal van a baj, hogy a nőnek van egészséges önbecsülése. Itt azzal van a baj, hogy elmarad a csodálat. Azáltal, hogy tudja valaki, hogy milyen értékei vannak, tudja, hogy mik a lehetőségei. És bizony ez annak tud nagyon nem tetszeni, aki azt várja, hogy a másikat ő vigasztalja meg és ő "világosítsa fel", hogy mennyire gyönyörű és belé akarjon kapaszkodni. Alapvetően az zavarja őket a legtöbb esetben, hogy tudod magadról, hogy egy kapcsolatot és őt választani a te döntésed és nem áll fölötted. Nem szorulsz rá és megteheted, hogy a magad útját járd és más döntést hozz. Akár kedvezőbbet is.

Illetve a másik fontos, némelyest ez benne van a kultúránkban. Elég csak megfigyelni, mi történik, ha megdicsérjük valakinek az új ruháját vagy az új frizuráját, vagy a munkáját. Mi a válasz? "Áh, igazából le lett árazva." "Ja, de töredezik a vége." "Áh, nem lett ez olyan jó, kapkodnom kellett vele." Nem is élvezzük, amink van, hanem lehúzzuk, szerénykedünk, mintha ez társadalmi elvárás lenne. És nehezünkre esik (mert sokan zavarban érezzük magunkat tőle és önteltnek érezzük, holott ez lenne a normális) azt mondani, hogy "Köszönöm szépen, nekem is nagyon megtetszett." vagy "Köszönöm, sokat dolgoztam vele." Ez nem önimádat. Ez egészség. :)

Én nem óhajtok ezen változtatni a magam részéről, több okból sem. Innen nézve ezt tartom egészségesnek és azért, mert másba ez bele lett kódolva, vagy ezzel akar játszmázni, nem fogok módosítani rajta. Nyilván elég nagy felkiáltójel, ha az ember kéretlenül hangoztatja, mert abban van egy nagy adag önigazolás és figyelemfelkeltés, de ha rákérdeznek, igenis meg lehet mondani, hogy "Valóban érdemesnek tartom magam rá." vagy "Tényleg úgy érzem, hogy nem vagyok utolsó a sorban." vagy "Igen, ilyen vagyok és nem, nem szégyellem, mert akár kövér vagyok, akár rövid a hajam, akár pattanásos a bőröm, én is érezhetem magam nőiesnek, én is tetszhetek valakinek, én is mondhatom valakire, hogy jó csaj/jó pasi és nem, ezt senki sem olvashatja a fejemre, hogy hogy képzelem. Te hogy képzeled, hogy azt feltételezed, hogy kevesebb jogom van bárhogy élni a személyes értékrended miatt?".

Hölgyeim (és uraim is), tessék kiállni magunkért. Nem túlzóan, de határozottan. Ők is csak emberek. Mi is. Ők is csak annyira hibásak. Senki előtt nem kell indokolatlanul szerénykedni.

Sajnos igen, kontextustól függetlenül.

Azért sztem van különbség aközött, hogy vki kéretlenül, önfényezve mondja ezt, vagy azért említi ezt meg, mert vki rákérdez, és akkor nem kamuzik, vagy mert úgy gondolja, fontos megjegyezni a témához. Pedig utóbbi két esetben is ez a tendencia...

Sőt. Gyakram azt látom, hogy ha egy nő mer magáról mondani vmi jót, akkor az már tuti beképzelt meg egós, mert "azu igazi nőies nő az legyen őzikeszemű, jámbor, kedves, gyengéd, szolid és SZERÉNY". Közben meg egy férfi lehet 100x egósabb, az még a "hmmmm.... igggggazi férfi, határozott, magabiztos...(esetleg) csibészes" (mindkét nemtől). Én is kaptam meg azt, hogy beképzelt vagyok, mert egy felvételi után megjegyeztem, hogy elég nagy eséllyel felvesznek, mert a korosztályomban kevesen beszélnek jól 2 idegen nyelven is, mint én, és jól sikerült az elbeszélgetős rész is. Közben meg egy srác utánam csak azt nem mondta kb., hogy ő lesz Bill Gates utódja, fényezte magát össze-vissza, és mindenki ott nyalta a talpát.

A probléma az, hogy alapvetően nem kellene, probléma legyen, ha egy nő illő kontextusban elmondja, hogy csinos, szép (vagy ha nem is ezt, akkor körülírással) - vagy akár okos mondjuk, és nyilván nem pökhendi stílusban és nem 20 óráig ecsetelve. Pl. ha vki rákérdez. Vagy itt, egy kérdésnél, hogy miért nem talál magának párt... ha nem írja le, tuti odaírja vmi okos, hogy biztos azért, mert hótt ronda vagy. Ha meg odaírja, akkor beképzelt p...a. Pedig csak azt szeretné tudni, mi lehet az oka annak, hogy nem sikerül neki párt találni, ha amúgy nem ronda (mert most lehet azzal jönni, hogy ízlés így és ízlés úgy, de azért vannak olyan arcok, alkatok, amik objektíven nem rondák és sok embernek bejönnek... azért van némi különbség mondjuk Selena Gomez és Hoffmann Rózsa között, kortól függetlenítve is...).

Szerintem nagyban függ attól is, a nő hogy néz ki. Ha xy-nak nem tetszik az adott nő, aki szereti a külsejét, akkor azt negatívan véleményezik.

Ha xy-nak bejön az adott, magabiztos nő, akkor még vonzónak is találhatja ezt a tulajdonságot.

De igazából inkább ilyen legyen egy nő, mint komplexusos, öngyűlölő stb.