Mit takar az, ha egy szingli nő azt mondja, hogy "olyan férfit akarok, akit nem eszek meg reggelire"?

Szerintem is túlzás ez az egész. Miért mondhatja bárki azt, hogy ő határozott férfit szeretne? Férfias férfit szeretne? Olyan férfit szeretne akinek van véleménye és el is mondja? Aki talpraesett, feltalálja magát? És ezt miért ne lehetne összefoglalni egy mondatban azzal, hogy olyan férfit szeretnék, akit nem eszek meg reggelire?

Ennyi erővel a férfiak se legyenek igényeik. Ne akarjanak egy okos, intelligens, mindezek mellett bomba nőt, 90-60-90-es felépítéssel, blabla... és még véletlenül se jellemezzék ezt egy mondatban összefoglalva. :)

Visszatérve a laminált padlóra (amit egyébként bárki le tud rakni némi akaraterővel és kitartással), nem. Nem tudom miért pont ezt szűrted le a katonaságból, de azon ismerőseim akik még voltak katonák igen is tanultak férfiasságot, kitartást, akaraterőt, önállóságot, határozottságot és nem bújnak el anyuci szoknyája mögött, ha a boltban kell kérni egy kiló kenyeret. Természetesen a mai fiatalok között is vannak jó "nevelések" én nem azt mondom, hogy nem. Ennek ellenére azért sokszor elsírnám magam, ha végignézek ma egy-egy 18-20 éves fiatal haveri társaságon. Az én generációmból is vannak mimóza lelket, egyszerűen ők majd megtalálják a hozzájuk való lelkeket. Nem elítélendő, ha én nem tetszek valakinek a felfogásom miatt, ahogy az sem lehet az, ha nekem nem tetszik valaki egyes tulajdonságai miatt.

2 dolgot:

1) nem egy töketlen mimózát, hanem egy határozott férfit szeretne - ez szuverén joga, ezzel semmi baj sincs

2) kissé primitív, lenne hová fejlesztenie a stílusát