Van itt olyan felnőtt ember aki mindig mindenkivel rendes volt soha a légynek sem ártott mégsem szerette őt soha senki és soha nem is volt senkije de még egy kedves szót sem kapott senkitől?

Hát nem tudom. Nálam természetes, hogyha tudok segítek, de vkinek ez egyenesen sértés úgy látszik, és emiatt már többször elgondolkoztam, hogy lehet nemet kéne mondanom vagy ha segítséget kérnek és olyan aki bántott nagyon fáj és kellemetlennek érzem, hogy most mégis mit akar, pedig többször volt, h saját kontómra nyomtattam újra a teljes havi jelenléti papírt, hogy nekik jó legyen, de erről ők nem tudtak semmit, de nem is baj. Én csak belegondoltam, hogy egy családjáért dolgozó embernek milyen nehéz lenne, ha egy havi fizuja hiányozna. Önhibájukon kívűl. Tőle meg átkokat kaptam.

Szóval erre a kérdésre neked kéne válaszolni. Nekem szinte nagy többségbe csak ilyen helyzeteim voltak.

Volt olyan egy gyermekes anyuka aki nekem támadt, h nekem miért ennyi a fizum és h nekik lecsökkentették. Én voltam az oktatójuk és nem az önkormányzat fizetett és én fősulin is tanultam. És elkezdett veszekedni velem, h nekem milyen könnyű mert nincs se gyerekem se férjem. Meg, hogy a családosoknak jóval nehezebb.

Ja gondoltam tényleg hu de nehéz neki, én meg elindulni nem tudok, mert nincs semmim. ☺ De no problem. Gondoltam ha kiprobálná ugyanazokkal az opciókkal az életemet és egy boltból vásárolva tudna visszaváltani a sajátjára menekülne egyből a pénztárhoz. ☺

Ilyenkor úgy felnyitnám a szemüket, hogy egy összetartó család (férj, gyerek) megkönnyíti a tagjai életét, mert van összefogás.

Mindegy utána bocsánatot kért csak nem értem miért akart villámhárítónak használni, nem engedtem meg neki és nem vagyok villámhárító.

Hu tudnék neked mesélni. ☺

Mindegy azóta bizonyos helyzetekre megtanultam nemet mondani. Bár vannak manipulativ érzelmi zsarolók vagy energiavámpírok. Ők nehezebb helyzetek.

Vegyétek már észre, hogy a "ha jót akarunk valakinek, már az is baj" hozzáállással pontosan ezt teremtitek meg magatoknak! Ha nem hiszitek, tegyetek egy próbát: egyik reggel, mikor felkeltek, gondoljatok arra és határozzátok el, hogy ma jó napotok lesz. És vegyétek észre azt is, amikor apró jó dolgok történnek. Következő nap az ellenkezőjét: ma ordenáré fos napom lesz. És nézzétek meg a különbséget majd.

Amikor valaki panaszkodik, folyamatosan negatív helyzetekbe kerül bele, vagy még jobban felnagyítja magának a problémát. Mi lenne ha a probléma helyett a megoldásra koncentrálnátok? :)

A mindenkinek segíteni dolog egyébként elsülhet visszafelé is. Nem tudom, nálatok fennáll-e ez a dolog, de vannak olyan emberek, akik mindenhol mindenkinek "jót akarnak", mindenbe belekotnyeleskednek, vagy okoskodnak, és ez egy idő után idegesítő tud lenni. Ismerek olyan embert, aki jószándékból azt is elmagyarázza, hogy hogy fogjam meg az ásó nyelét, vagy a locsolókannát, vagy akármit, de nem veszi észre, hogy ezzel igazából idegesít, mert kb. olyan, mintha 3 évesnek nézne. És hiába szóltam neki ezerszer, ugyanez van. Szóval ha ilyesmi van nálatok is, akkor ezen is érdemes elgondolkodni.