Ti is úgy vagytok már vele, hogy a megfelelési kényszer miatt már nem akartok barátnőt?

Már jó ideje, Kérdező. Az egész olyan, mint valami elképesztően hülye véget nem érő játék. Teljesítesz egy szintet, amit ő elvár, erre rögvest kitalál valami nehezebbet. Azt is teljesíted, megint magasabbra kerül a léc, azt is teljesíted...és így tovább, és így tovább. Szerintem az ilyen nők nem is társat keresnek, hanem csak indokokat, hogy kikúrjanak valakivel. Szánalomtenger.

Egyszerűbb hagyni őket a 3,14csába, ez az állandó cirkusz sehova nem vezet, csak elpocsékolsz rengeteg pénzt, időt, energiát, aztán úgyis lesz olyan, aminek nem tudsz majd megfelelni, és akkor egyből ott is hagy téged. Állj a sarkadra, és közlöd, hogy te ilyen vagy, ha neki másmilyen pasas kell, aki ezt meg azt meg amazt megcsinálja, akkor keressen mást, és ne rabolja az idődet. Pluszba még jól ki is gúnyolhatod, hadd érezze csak ő is szarul magát egy kicsit, ennyi kijár neki.

És igazából mi a fenének? Hogy legyen egy stresszes kapcsolatod, de legalább elmondhasd, hogy van valakid? Vagy azért hogy heti egyszer szétrakja neked blazírt arccal a lábait? Ahhhhh ezért aztán megéri :$$$$$$$

Nekem is elegem van már egy ideje. Pusztán valamiféle normális, emberi hozzáállást várnék, de nem lehet, mert minden egyes nyamvadt szavamra úgy kell ügyelnem, hogy ha kicsit is "elrontom", akkor a kedves leányka ott helyben ignorál, mert "megteheti" és mert neki olyan remek az ítélőképessége, hogy ennyiből képes eldönteni, hogy milyen ember is a másik.

Vagy nem, mert valahogy mindig megy a rinya, hogy nincs normális pasi. Na vajon miért?

"Mindig csak én, én, én... Egyszer az életben értem is tehetne valaki egy lépést."

Ezt is annyira annyira át tudom érezni. Pedig csak némi emberi bánásmódról lenne szó :( nincsenek sem irreális elvárásaim, sem elmebajaim, tudom kezelni a visszautasítást, de mire megyek vele?

Nem, én már kialakult szokásaim miatt nem akarok. Egyszerűen nem lenne rá időm. Aludni muszáj melózni szintén. Meg még a háztartásban is vannak dolgok főzés takarítás....

A hobbimról szintén nem mondanék le. Meg jó pár dolog van a magánéletemben ami nem publikus idegenek számára.

Kicsit vicces h pont tegnap adtam íntejút egy témában ami az emberek 99%-ának ismeretlen.

Nem véletlenül. És ez maradjon is így.

Bár nem vagyok egy Adonisz soha nem is voltam.

De én úgy gondolom h a legdemokratikusabb megoldás a békesség. Én nem kezdem el sztereotipizálni a nőket h ilyenek, olyanok.... manapság.

Legyen boldog azt élje az életét mindenki úgy ahogy akarja.

28 F