Ti is úgy vagytok már vele, hogy a megfelelési kényszer miatt már nem akartok barátnőt?

Nem a megfelelési kényszer miatt, hanem mert érzelmileg túl roncs vagyok hozzá.

"mert egyszerűen gyengébb képességekkel születtél"

Mire gondolsz ez alatt? Mert ez így ebben a formában elég hülyeségnek hangzik.

Ez baj a mai "férfiakkal", hogy megfelelni akarnak ...

Ne hódolj be soha ne akarj megfelelni, különben te is egy báb leszel a többi mellett. Én nem akartam soha és nem is fogok megfelelősdit játszani még is állandóan volt / van kapcsolatom :)

Nem az hogy nem akarok, de normálisat nem találok. Az pedig igaz, hogy belefáradtam az örökös hajtásba, hogy megfeleljek a mai lányoknak.

Szeptember óta nincs párom és nem mondom, hogy nem hiányoznak az összebújós esték, de egyszerűen már eleget tepertem másokért. Mindig csak én, én, én... Egyszer az életben értem is tehetne valaki egy lépést.

Tisztelet a kivételnek! :)

Ki kérte, hogy felelj meg? :D Mi, nők is, mit látunk? Legyen buboréksegged, dinnyecsöcsök, fenékig érő haj, hordj magassarkút, mert az szexi, tanulj, de ne annyit, hogy okosabb legyél egy pasinál, mert átok poraidra, ha többet keresel. Akarj családot, mert egy nő a konyhába való, de ne akarj gyereket, mert akkor csúnya leszel (ami nem igaz és görénység)...

NEM akarok megfelelni a férfiaknak. :D Nem érdekel, csinos, igényes nőnek tartom magam, aki mindent elér az életben, amit kitűz maga elé, mindezt csak a maga kedvéért. És aki ebben akadályozza vagy emiatt nem tartja jó nőnek, az keressen magának másmilyet, ne engem alakítson át. És mégis akad, akinek tetszik ez, aki tisztel olyannak, amilyen vagyok, mégis kapok olyan bókot, hogy igazi nő vagyok, pedig életemben nem volt a lábamon magassarkú. És igenis sportos vagyok és adok magamra és a legkevésbé sem érzek sajnálatot azért, mert nekem más sportág miatt nem labda kerekségű a s*ggem, amit az instapuncik előszeretettel tolnak a képembe és a férfiak imádják. Ezt a picit is imádják és én is imádom magamban (nem, nem mutogatom a világnak, csak egy példa), mert tudom, hogy én értem el. Ahogy minden mást is.

De ha nem lenne (mert volt, mikor évekig úgy éreztem, hogy nem jó a férfiaknak, amit csinálok) akkor sem változnék, mert miért menjek olyan kapcsolatba, ahol *valamilyennek* kell lennem, ami amúgy nem az én életem és személyiségem része. Mindenki a maga módján lesz nő, férfi, szülő, akármi. És azon a módon kell egyre jobbnak lennie, ami illeszkedik hozzá, nem azon, amit más sugall.

Az sodródik ebbe a nevetséges dologba bele, aki hagyja magát. Végső soron nálad a döntés, hogy mire mondod, hogy "kösz, nem, én nem ilyen vagyok, ezt belőlem nem fogod csinálni".