Baj, ha egy lány keveset keres?

Nem olyan szakot választottam, ahol az az általános, hogy az ember jól megszedi magát. Az átlagos bér 160-180 ezer forint körül mozog, viszont szeretem ezt és szívből döntöttem emellett.

Egy kapcsolatra én úgy tekintek, hogy az szigorúan érzelmi alapú választás ehhez szeretném magam tartani. Bármilyen szigorúan hangzik, nem akarom egybemosni az anyagiakat, olyan értelemben, hogy nem szeretném, ha az én vagyonomhoz bárkinek köze lenne rajtam kívül, ahogy fordítva is ezt tartom természetesnek. Nyilván más az, ha az ember együtt fizeti a rezsit, vagy gyűjt autóra, nem centizném ki, hogy menjen minden felesben, de törekednék rá. Nyilván ha az ember összeköltözik a másikkal, tart ott a bizalom és a kapcsolat, hogy ne legyen abból ügy, ki fizet és mennyit, érzés és szándék kérdése.

Viszont én megalázónak érzem azt, ha pl valaki elvisz nyaralni, vagy több tíz-százezres cuccokat vesz nekem, vagy ha bárhogy bevonja magát az anyagiakba nálam (értem ezalatt, hogy kölcsönad vagy valami). És szeretném magam megoldani mindazt, amit akarok vásárolni, még ha keveset is keresek majd. Nem tudnám elviselni, hogy másból élek. De attól még nem fogok tudni megengedni mindent magamnak.

Ez zavarna benneteket? Tudom, baromi önfejű vagyok, de egy kapcsolatban is szeretnék a magam ura lenni, akkor is, ha több lemondással jár és lehet, hogy nekem nem fog egyik napról a másikra menni a függetlenedés a szüleimtől, vagy hasonlók. Túl sok példát láttam arra magam körül, hogy mi van akkor, ha az ember kiengedi a kezéből a gyeplőt és hagyja, hogy pénzeljék.