Létezhet-e, hogy tényleg csak a külsőm miatt nincs senkim?

Bocsi mindenkitől, akinek még nem válaszoltam, nem vagytok elfelejtve, csak az elmúlt néhány napban többet voltam utcán/vonaton/erdőben/bárhol, mint itthon. Ide is fogok írni majd egy hosszabbat. Egyelőre csak a #20-asnak válaszolok, mert rengeteg kérdés felötlött bennem a válasza kapcsán. Meg mert én szeretek mindenen sokáig filozofálni.

***

Na most rögtön azzal kezdeném, hogy ez ÉN vagyok. Nem lennék ÉN, ha mondjuk egy épület előtt pózolnék. Nem lennék ÉN, ha más ruhákat hordanék. ÉN a természetet kedvelő, a társadalom normáit és eszméit semmibe vevő ember vagyok, akinek vannak önálló gondolatai és aki nem fog a sorba beállni. Ha a képen pólóban, a kanapén ülve műmájerkednék, vagy még rosszabb: szelfiznék, az csak "én" lennék a fizikai értelemben, de nem ÉN a szellemi értelemben. Egyébként pólót soha nem hordok, csak itthon, de itthon én elvagyok a szakadt-lyukas melegítőben is; számomra nagyjából ilyen szinten áll a póló. Egy férfi viseljen inget, aztán hogy milyet, azt az egyéne válogatja. Bár mondjuk pont nem érdekel, hogy egy másik férfi mit hord, de számomra ez az a ruhadarab, amire bármikor rámondom, hogy férfias.

Azért kérdezem meg "újra és újra" (értsd: másodjára), mert akkor 4 vélemény érkezett rólam. 4 vélemény nem vélemény, ennél nagyobb számokra van szükségem a döntéshez. Most kaptam úgy nyolcat. Mivel életem egyik alapmottója, hogy "nem sietek sehova", így nem is fogok egyből megváltoztatni semmit, ami 1-2 embernek nem tetszik; ezért is látod ugyanazt a képet még most, június elején is, mint amit valamikor februárban küldtem. Hova rohanjak? Itt tenném hozzá, hogy a szőrzet és az öltözék úgy fele-fele arányban jött be a válaszadóknak, úgyhogy a te véleményed csak egy a sok közül. Értékelem, hogy időt szántál rám, örülök neki és köszönöm; ugyanakkor semmivel nem ér se többet, se kevesebbet a te véleményed, mint másoké, nincs okom fejvesztve nyúlni a borotváért az arcomhoz és a gyufáért+benzinért a ruhatáramhoz.

...mivel viszont az utolsó mondatottal bevallottad, hogy hazudtál (nem, nem szépítettél, nem hárítottál: hazudtál), amikor azt mondtad, hogy átlagos vagyok, így el kell gondolkodnom azon, hogy vajon hányan vannak még, akik szintén átvertek a privátban válaszolók közül és mennyire vehető komolyan ez a kis felmérésem. Értem én, hogy kegyes hazugság meg egyebek, csakhogy az én szememben a kegyes hazugság a legundorítóbb átverések egyike, a hazugságok minősített esete, ami ezerszer rosszabb, mint a többi hazugság 95%-a. Ha jófejséget akarok, akkor szülőkhöz/barátokhoz/haverokhoz/jó ismerősökhöz fordulok. Én nem jófejségre voltam kíváncsi, hanem a tényekre, a kíméletlen (de értelemszerűen intelligensen megfogalmazott és építő jellegű) kritikára.

+1 a pólós sztoriban

Mondjuk ha el akarnék filozofálni ezen is, akkor kifejthetném, hogy mennyire korcs ruhadarab a galléros póló, azért számomra kivételt képez a pólók közül, olyat szívesen veszek föl.