Ha egy nő egyedülálló, nagyon szereti a kutyákat és sok kutyás képet tölt fel az azt jelzi hogy nagyon magányos?

Boldog párkapcsolatban élek már több, mint másfél éve.

Van egy kutyám, akit imádok, és hát igen, szoktam róla képeket posztolni, mert annyira cuki. Sőt, időnként videókat is készítek róla.

Magányos vagyok? Nem, egyszerűen csak imádom a kutyusomat. A barátom egyébként szintén imádja a kutyákat és a macskákat, mondjuk nekem nem is kellene olyan ember, aki nem. Túl sok nézeteltérésem lenne egy olyannal, aki nem szereti az állatokat.

21/L

Abból, hogy szereti a kutyákat, ne következtessél ilyenre.

Az is lehet magányos, aki utálja az állatokat.

Azért ismerek jó pár olyan kutyás fanatikust, aki képtelen bárkihez is alkalmazkodni, értve a kollégáitól elkezdve a szomszédokat. Nemhogy párkapcsolat. Ők mindig iszonyatos erővel hangsúlyozzák, hogy a kutya jobb, mint egy ember, egymillió kutyás poszt.

Szerintem ez szánalmas, és nem azért, mert szereti a kutyáját...

Én nagyon szeretem az állatokat volt is macskám. De amit néhány ember leművel az már tényleg ijesztő-

Gondolok itt arra, amit az előttem lévő írt. Ez nagyon igaz!

Mikor más sem lehet hallani tőle, csak a kutyáról, macskáról akármilyen állatáról a sztorikat, videókat, cuki képeket.

Ez ugyanannyira fárasztó, mint amikor valaki a gyerekével pakolja tele a fb.ot, arról, hogy eszik, alszik, iszik, nevet, stb.

Mindenben a mértékletességet kéne érzékelni.

Lehet szeretni anélkül is egy állatot, hogy percenként tölti fel a cukikutyás képeket. Nem ettől lesz valaki jó gazdi szerintem.