Vannak itt olyanok, akik azért szakítottak, mert "túlszerette" őket a párjuk?

Olyan nincs, hogy túlszeretés. Az alábbi cikk nagyon szépen leírja, igazából mi az, amit mi ennek gondolunk:

[link]

Inkább ismerkedéseket szakítottam meg emiatt, egyszerűen túl gyors volt a tempó, én még nem éreztem olyan közel magamhoz az illetőket, hogy indokoltnak tartsam a napi többszöri telefonhívást, aggódást, ilyen szintű törődést. És még a vészcsengő is megszólalt, hogyha most ilyen ragaszkodó, mi lesz, ha később esetleg szakítani akarok, úgyhogy inkább mielőbb megtettem. Persze ha megvan az a viszony már, akkor jól esik a törődés, de nem az, ami olyan elszámoltatás jellegű.

Ez van. Bennem szerintem azért alakult ez ki, mert otthon sem voltam hozzászokva az állandó abajgatáshoz, kicsit hanyagoltak. És valamiért ehhez szoktam hozzá.

Gondolom, hogy aki meg ilyen "rátelepedős", az ehhez szokott, de szerintem simán talál olyat, akinek ez jön be. 23n

Nem volt még ilyen, de el tudom képzelni, hogy van. A szeretet amúgy empatikus. Ha szeretek valakit azt is nézem, hogy neki mi a jó. Vagyis felhívhatom óránként telefonon, hogy rákérdezzek jól van e?, szeret e még?, hiányzom e neki?, de ennek sajnos nincs sok köze a valódi szeretethez csak az én bizonytalanságomhoz és önzőségemhez.

Ha valóban szeretsz valakit akkor képes vagy elfogadni azt is, hogy te nem kellesz neki. És nem bosszút forralsz, hanem bármi legyen te szeretettel gondolsz rá.

A legtöbb szerelemnek nincs köze a szeretethez, kizárólag a fizikai vonzalom amit szerelemnek hívunk. Van aki a "szerelem" elvesztése a hiány által jut el a szerelem érzéséhez, de ha hirtelen megkapná a vágya tárgyát elvesztené egyből a varázsát. Hibás definíciók és eltérő eltérő érzelmek vannak a fejekben mikor a szeretet szó szóba kerül.