Az öcsém kva szerencsétlen a nőknél, de az élet más területein is. Ütni való idiótának látom most, de szeretem. Hogy segítsek neki?

27 vagyok, ő 24 és van még egy nála egy évvel fiatalabb húgunk is. Jó családból jövünk, egyedül ő az aki "ilyen".

Már most 5. éve egyetemista, de semmit nem haladt a sulival. 40 kreditet szerzett (elvileg egy tanév alatt kellene 60-at) és elsunnyogta hogy átrakták fizetősre, nem merte megmondani két évig és úgy csinált magának 2 millió forint diákhitel adósságot is. Otthonról az év tíz sulis hónapjában kap kicsivel kevesebb mint havi 100 ezret megélhetésre. A szüleim megbocsátottak neki, de lehet majd most nyáron tényleg azt mondják hogy hagyja ott a sulit.

Egy városban élünk (BP-n), a család többi része pedig a vidéki szülővárosunkban. Én már dolgozom néhány éve, fősulis diplomám van. Mindketten 2-3 hetente járunk haza egy hétvégére, de nem mindig együtt. Egymással összefutunk egy héten hétköznap egyszer, meg néha van hogy nálam alszik egy hétvégén vagy olyankor is összefutunk valahol. VIszont mélyen, komolyan nem lehet vele beszélni azt látom.

Nőkkel: Volt két egy-egy éves kapcsolata kedves-szép-aranyos lányokkal, de azok még húszéves kora előtt. Azóta párszor voltak alkalmijai, de simán lehet hogy azokat is pont úgy kamuzta, mint ahogy a sulijával kapcsolatban is tette. Állandóan panaszkodik a nőkről, hogy Tinderen, neten nem lehet ismerkedni, szórakozóhelyen nem lehet, stb-stb.

Pedig emlékszem még kamasz korunkban mielőtt eljöttem fősulira, nagyon jókat beszélgettünk otthon, jól megértettük egymást.

A sulit sem értem miért nem hagyja ott. Nekem is van olyan a baráti körömből akit még gimiből ismerek, aki másfél év után otthagyta az egyetemet és a mai napig jó barátom, nem nézem őt le emiatt. Tesómat sem tenném.