Szerintetek aki sokat lóg ezen az oldalon, az igazából magányos ember?

Nem vagyok magányos, sőt! (Bármit is jelentsen ez.) Kb. egy negyedéve kerültem ide, és két dolog miatt olvasom a Gyakorit: olykor-olykor vannak igazi drámák, amelyek érdekelnek, és vannak megoldandó élethelyzetek, amelyekben megpróbálok értelmes tanácsot adni.

A nagyon ostoba, primitív kérdéseket átugrom, és ha meg tudom állni, az ugyanilyen válaszolóknak sem írok. A toplistán voltam már az első tízben-húszban, de mostanában dolgom lett, ezért ritkábban jövök. A pontozás gyakran meglep, néha érthetelen, miért lepontozott, vagy egyenesen 0%-os a válaszom, de kevéssé érdekel. Elégtételt a privátban nekem írók adnak, akik általában megköszönik a tanácsot, vagy legalább az együttérzést.

Igen, én például kibszott magányos vagyok, frusztrált és depressziós. Azért jöttem erre az oldalra, hogy sikersztorikat találjak és biztatást kapjak, de igazából rá kellett jönnöm arra, hogy ha 23 éves koromig nem kellettem senkinek a fejem meg a pocakom miatt, akkor ezután se fogok, mert a külső mindenek felett áll.

Ja és prótipp: a szokásos szövegek, mint pl. légy nyitott, légy kedves, légy igényes - ez mind kamu. Légy sportos és légy jóképű, az intelligencia és a belső nem számít! Ez az őszinte verzió.