Nincs barátnőm és tudom az okát. Más is van így ezzel?

Hosszú lesz.

Húsz múltam pár éve, egyetemre járok, magyar átlaghoz képest jó körülmények között élek. Amiért ezen az oldalon a korombeliek a legtöbbet aggódnak mindenem megvan. Autóm, 180 centinél is magasabb vagyok, izomzatom is férfi emberhez méltó és arcra is bejövök sokaknak, még ha nem is vagyok minden nő álma. Önbizalmammal sincs különösebb baj és a jellemem sem olyan amivel elüldözöm magam körül az embereket. Mondhatnám úgy, hogy sokan kedvelnek. Nem tudom mennyire, de több társaságnak is tagja vagyok, ők hívnak és nem én koslatok.

Szóval lényegében nem panaszkodhatok semmilyen errefelé gyakori ezért meg azért nincs nőm és útálnak dologra.

Bevezetésnek ennyit és persze még a lényeget, hogy nem volt még barátnőm.

Gondolkodom egy ideje, hogy minél átfogóbban lássam, hogy miért nincs barátnőm. És lényegében rájöttem. Nem tudok megfelelő nőt találni. És nem azért, mert egyetlen cicababa sem áll velem szóba vagy egyetlen csaj sem akart még hazavinni estére. Nem ezért.

Egyszerűen szinte már nem is keresgélek. A jelen kor ÁLTALÁNOS női viselkedése az, ami engem eltántorít a nőktől. Naponta látok, összefutok, társaságba keveredek nekem tetsző lányokkal, de egyszerűen nem akarok meghódítani egyet sem. És tudom a választ is, hogy miért nem. Az a töménytelen önmagát mutogató, könnyűvérűnek mutatkozó nő az oka. Mit látok? Van amelyik havi, van amelyik heti és akad amelyik napi szinten "árulja" magát a világ előtt a Facebookon, az Instagramon vagy akár a Tinderen. Valahogy számomra ocskák lettek a nők, pedig tudom, hogy nem mind ilyen, de hiába találkozok egyel az utcán, a könyvtárban vagy a boltban és hiába tetszik meg, nincs ráírnva, hogy nem a Tinderen hírdeti magát estére. Vagy ha nem a Tinderen akkor a Facebookon fűzik 5-en párhuzamban. És tudom, hogy ez megy, persze nem minden lánnyal csinálják ezt, de aki egy kicsit is dekoratív, csinos vagy ad magára azt már szinte közkincsként kezeli a mai férfi társadalom. És számomra kollektíve ez az egész annyira visszataszító, hogy nincs is kedvem egy nő kedvéért sem odatenni magam, hogy meghódítsam, hogy esetleg virágot vegyek neki vagy elhívjam bárhová. Minek? Minek gondolkozzak én ilyenen amikor manapság az járja, hogy beregisztrálnak az Instagrammra, felnyomják a csini képeiket (és nem csak a nagy bulis ribik) aztán meg Tinderen a fél város húzogatja őket jobbra, utána meg máshol is húzogatják őket vagy ki tudja.

Keresek egy lányt akivel megismerjük egymást, megtetszünk egymásnak és megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni egymásból egymás iránt.

De az ami most megy a húspiacon az engem nem érdekel és sajnos számomra szennyezi az egész partner keresési légkört. Nem vagyok nőgyűlölő, de valahogy elértéktelenednek számomra a nők ezek által a felszínes dolgok által. Egyszerűen már nem azt látom, hogy társat keresnének az emberek vagy szerelmet, hanem azt, hogy minél jobb vagy minél több szexpartnerük legyen.

Konkrétan én emiatt az ócskuló világ miatt nem foglalkozok annyira a nőkkel mint amennyire kellene ahhoz, hogy barátnőm legyen.

Nem minden nő ilyen, tudom. És lehet, hogy rossz helyen is keresgélek, tudom. De ez nem változtat azon, hogy egyre inkább ez a silányodás megy a férfiak és nők részéről is.

Más férfitársaim is így látják a hétköznapokat?