26 évesen elcsesztem az életem? Van értelme új dologba belevágni?

26 /F vagyok, a főiskoláról kirúgtak, mert többet kellett volna tanuljak, szakmám nincs, jelenleg ügyintézőként dolgozom, de talan egy szerencsének köszönhetően jó fizetésért.

egyedül élek lassan fél éve, a barátnőm elhagyott majdnem 3 év után. (ebből az időből éltünk is együtt életvitelszerűen)

Csak magamat hibáztatom érte, nem figyeltem eléggé rá.

A pénzem arra elég, hogy megéljek, pár 10 ezer marad csak havonta. (ha marad)

Iskolát fogalmam sincs mit kezdhetnék el, ami piacképes szakmát ad, tehát hogy lenne értelme a belefeccölt energiának, és pénznek. Nyelvvel ugyanez. Leteszem pl az angolt (2 év alatt), utána vajon tudom-e bárhol is használni...

Tudom, hogy ez sem megoldás hogy üresben pörgök.

Próbálok sok erőt tenni a társkeresésbe (talan túl sokat is) de sok visszautasítást, érdektelenséget kapok csak.

Nem tudok (talan nem is akarok) versenyezni az alfákkal, vagy a babaarcú, szép szemű szeretőkkel, netán gazdag ficsúrokkal)

Kezdek teljesen depresszióssá válni, pedig edzeni is járok, sok helyre kimozdulok. Baráti köröm ebben a városban NINCS. Munka után vagy edzek, vagy filmezek itthon, stb. totál unalmas vagyok belátom.

de csak mert senkiért nincs miért kitenni magamért: elég jól főzök, szinte bármit. Értek a szereléshez, a kocsikhoz, a multimédiához, sok mindenhez...de semmiben sem kiemelkedően.

Eddig nem hittem a pszichiáterben, de most már szeretnék elmenni. Nem érzem magam képesnek rá hogy egyedül valahogy túllássak ezen. Magány, nulla társadalmi élet, minden kommunikációt úgy fogok fel, hogy csak "kényszerből" beszélnek velem az emberek.

köszi aki elolvasta.