Nem hülyeség a párkereséshez feltételeket szabni?

Én is írtam már ilyen tartalmú választ, mármint amiben feltételekről beszéltem: egyrészt ezek nem betonfalak, másrészt azért az ember tudja kit keres. Nálam pl. ha valaki folyamatosan megjegyzéseket tesz a többi emberre (pl. ruházatra, párkapcsolatra, anyagi helyzetre), vagy mondjuk nem szeretne gyerek(ek)et előbb-utóbb, az szóba se jön.

Ezek nem olyan elvárások, mint pl. legyen 3 diplomája és szőke Klopátra-frizurája, szemüvege meg nem lehet, hanem sokkal általánosabbak, de ettől még feltételek.

Sőt, ha az aktuális barátnővel mondjuk sétálunk az utcán és folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy nézd már milyen csóró az a család vagy az a csaj hogy bírta felvenni azt a rózsaszín nadrágot azzal a kávészínű felsővel, attól én a plafonon vagyok rövid időn belül.

Minden áldott nap öregítsem magamat ezzel a stresszel?

Á, nem... ...szóval inkább akkor ne legyen közöttünk semmi.

31F

Akkor nem ő a nagy ő.

Én például tudom magamról, hogy nekem biztosan nem egy határozatlan, introvertált férfi a nagy ő.

Nézd, ez olyan dolog, hogy a szélsőséges helyzetek a rosszak, a középút meg arany. Azaz az egyik véglet (kevés/0 feltétel) hamis pozitív eredményeket - sok összeférhetetlen párt - szül, a repülőgép-ellenőrzőlistákkal vetekedő rosta meg valóban hajlamos fennakasztani a nagyőket is.

Szóval azt akarom mondani, hogy a párkereséshez valamennyi feltétel azért jó, ha van.

Hogy mennyi ez a "valamennyi" és konkrétan milyen feltételekről van szó, az meg már teljesen egyénfüggő.

Az,hogy pl. szőke/barna/fekete, vékony, teltebb nem elvárás, hanem ízlés, vonzalom kérdése. Általában megvan mindenkinek az ideálja alapjaiban.de meglátsz egy másikat és lehet,hogy az fog bejönni.

Minden korosztály más elvárásokat, igényeket támaszt, és persze általában ez attól is függ,hogy ki pl. milyen adottságokkal, anyagi helyzettel, egzisztenciával rendelkezik.

Tizen/huszonévesen még jobbára csak a külső számít, később aztán nőhetnek az igények, elvárások.