A nők egy részének hogy, honnan van önbizalma a párkereséshez? Honnan fakad?

Nekem csak úgy van. Alapvetően kellő önismeret, önértékelés már jó kezdetnek. Tudom, milyen vagyok és így milyen társat várhatok. Ez már egy alap.

Ezenfelül néhány kisebb siker az életben, a mindennapokban (ha olyan vagy, mint én, akkor az is sikernek számít, ha egyedül ki tudsz nyitni egy befőttesüveget- sokat segít, ha az apró dolgoknak is tudsz örülni), pár pozitív visszajelzés barátoktól, általában az ellenkező nemtől, és már meg is van minden :)

Nekem alapvetően innen ered az önbizalmam. Látom, hogy ha valamit szeretnék, energiát fektetek bele, akkor általában összejön. Az élet bármely területén (munka, tanulás, háztartás, bármi), így a párkeresésnél is így állok hozzá. A visszautasításokat, sikertelenségeket inkább rossz próbálkozásnak fogom fel, így nem ejt csorbát az önbizalmamon :) Engem az nem minősít, ha valaki nem szeretne tőlem valamit.

Az élet más területeiről. Ha valamiben sikert érek el, az kihat a hangulatomra és az önbizalmamra is.

Például jó ideje foglalkoztat, hogy könyvelő legyek. A jó múltkor elmentem a munkahelyem könyvelőjéhez és elég sokat beszélgettünk. A végén azt mondta, hogy szerinte lenne affinitásom hozzá. De mindezt úgy, hogy én nem is mondtam neki ezt a tervem!

Olyan boldog voltam utána, hogy az utcán azzal szólítottak le, hogy ilyen szép, boldog, mosolygó nőt ritkán látni.

Az élet minden területe összefügg, hat egymásra. Ha úgy általában rendben vagyok magammal, akkor van önbizalmam a párkereséshez is.

Ezért szoktam itt javasolni, hogy akinek gondja van az ismerkedéssel, az először magával legyen összhangban. Kár, hogy nem szoktak rám hallgatni.

Valószínű nem abból, mert könyvelő akar lenni, és ettől jó nőnek gondolja magát.

Nyilván azért, mert van 50000 visszajelzés férfiaktól, hogy érdekes lehet valamire, valamiért.

Ez valószínű a külsejére vonatkozik, semmi másra, még ha a karrierista, feminista nők 99%-a azt is szeretné, hogy ez a mérhetetlen eszüknek, meg talpraesettségüknek szól.