Szerintetek normális felfogás az, ha soha nem szeretnék gyereket, hogy ne örökölje azt a sok rossz dolgot amit én örököltem?

Allergiás vagyok, letettem a gyógyszert és kimentem. Aszmám is van, gyenge is voltam, sportoltam. Gerincferdülésre is jó volt. Piáltam, letettem. Még cigizek, de le fogom azt is. Ennyi erővel mondhatnám én is, hogy nem kell, de mondok valamit. Szeretném majd, ha egy nap megtaníthatnám neki, hogyan kell győzni.

30/f

Legalább fogsz diplomázni. :"D

Én is csúszom, de én már akkor sírok, és öngyilkos gondolataim támadnak, ha az 1. vizsgát bukom egy adott tárgyból.

Egyébként mindenki maga dönti el, hogy akar-e gyereket - a depresszióra valószínűleg beléd kódoltatott a hajlam, de ha keresel pszichiátert, tud segíteni.

21/L

Tisztára te vagyok, ahogy leírtad magad külsőre-belsőre, pár kivételtől eltekintve, csak hogy én nőként vagyok ilyen szerencsétlen. :D De ez még semmit nem jelent, nem kell ezektől ennyire rosszul érezned magad. Egyáltalán nem ennyi a világ, hogy ha lúdtalpas vagyok és csúszom az egyetemen, akkor már lehúzhatom a rolót. Még abban is egyezünk, hogy nem akarunk gyereket vállalni (én a fóbiáimat nem akarom átadni), ettől viszont még nem keseredem el, és neked sem szabadna. ;)

24N

Akkor mit csinálnál, ha a memóriád 2 hetes lenne: bármit tanulsz maximum 2 hét múlva elfelejted. Ha egy nő elmondja mit szeret, mi a kedvenc időtöltése stb... bármennyire szereted, 1 hónap múlva semmire sem emlékszel belőle, ha csak el nem ismétli hetente egyszer legalább.

Ha örökölt kézügyetlenséged olyan mértékű lenne, hogy nem tudnál egy pálcika embert se lerajzolni felismerhetően. Ha a középsuliban a rajztanár sírt volna, mikor meglátta először amit rajzoltál? Ha semmit nem tudnál rendesen összeszerelni, 100 évi gyakorlással sem?

Ha minden alkalommal, mikor megfordulsz, valahonnan valamit levernél? Ha képtelen lennél tartósan figyelni valamire? Ha kövér lennél, beteges, lusta, állandóan fáradt és álmos?

Akkor mit tennél? Ha egy neked tetsző lány közelében meg se tudnál szólalni? Olyan félénk lennél, hogy a valós életben két mondatot se tudnál mondani rendesen? Ha minden szópárbajt elvesztenél? Ha képtelen volnál akár 5 percig beszélgetni egy lánnyal, aki nagyon tetszik, mert egy perc után semmi se jutna eszedbe, csak vörösödne a fejed, mint egy ráknak?

Ha minden döntésnél, amit életedben hozol, két szék között a pad alá esnél? Ha ráadásul az apád kicsi korodtól csak dagadt disznónak hívna? Később meg dologtalan gazembernek? Ha ráadásul nem lenne semmi örökséged? Ha kezdettől nyomorban, szegénységben élnél, kimaradnál mindenből, nem tudnál 3 tánclépést egymás után megtenni az ügyetlenséged miatt?

És ezek miatt 49 évesen is szűz lennél, anélkül, hogy legalább megcsókolni hagyta volna magát egy lány tőled?

Szóval barátocskám, te még piszok jó helyzetben vagy!

Az, hogy nem akarsz gyereket sosem normális felfogás. De lehetnek olyan érvek, amik végül is elfogadhatóvá teszik. Amiket felsoroltál, azok viszont nem ilyenek. Kerekesszékesek is csinálnak gyereket, szóval nem értem az egészet.

Inkább le kéne magadban tisztázni, hogy mik a valódi okai annak, hogy nem akarsz gyereket, mert amit felsoroltál, azok csak kifogások, nem érvek. Nézz magadba, gondolkodj el, legyél legalább saját magadhoz őszinte és a kérdés megoldódik (nem mondom, hogy menj szakemberhez, mert nem hiszek a pszichiátriában).