Vajon ha a magukat nagyra tartó nők csak egy napra cserélhetnének sorsot az általuk elutasított, megkeseredett férfiakkal, változna az attitűdjük?

#20 Oké, Szabályt Erősítő Kivétel Úr, én nagy általánosságokról beszéltem, nem külön személyekről, és szép nők alatt sem a bombanő/plázacica kategóriára gondoltam, hanem mondjuk akin genetikailag kevesebb hiba van; szimmetrikusabb az arca, hosszabbak a lábai, szebb a mosolya, stb...

Viszont rácáfolnál arra is, hogy gyakrabban hallani, hogy a férfiak panaszkodnak arra, hogy "milyen selejttel kell beérniük" mint a nők, vagy ez is csak paranoia? (Asszem pont tegnap láttam, hogy ezt fejtegették sokan egy kérdés alatt...)

Tuti csak paranoia, van rá bizonyítékom is 😀

Ugyanis én pont ezt a panaszkodást hallom csak mindig nőktől. Az ilyet az ember jobban észreveszi szerintem, ha öt érinti, de bunkók mindkét nemben azonos arányban vannak (mert a genetikai selejt dumát nem tudom másnak értelmezni), csak férfiként más közegben mozgok mint te nőként, és ezért látjuk eltérőek a világot.

Egyébként az irodában pont egy olyan nő ül a szomszédban, aki mindig arra panaszkodik a hasonló barátnőivel, hogy nincs egy jó pasi sem. Mit mondjak, 35-ön túl van mindegyikük, van közöttük átlagos, csinos, és nem túl vonzó is, de egyikük sem topmodell, mind elvált, vagy sose házasodott.

A férfi igényeknél viszont egy kis kopaszodás, egy kis pocak vagy bármi azonnal a selejt kategória, mintha 20 éves fitnesz modelleket keresnének 35-45 közötti férfiak van (én pont sportos vagyok, és van hajam, megöl a kivanciság, hogy miért vagyok én is selejt náluk, de sajna ezt meg nem tudtam meg 😀).

Nem tudom egy nap jelentene-e bármit is.

Azt viszont érdekesnek tartom, hogy ki mi lenne következő életében. Párkapcsolatoktól eltekintve, úgy általában.

Nagyon sok nőt ismerek, magamat is beleértve, aki ha választhatna inkább férfi lenne. Olyan is volt persze, aki megint nő lenne. Viszont egy férfival sem találkoztam még, aki azt válaszolta volna, hogy inkább nő lenne. Mind azt válaszolta, hogy megint férfi lenne.

Itt is láttam már olyan hozzászólást férfitől, hogy "remélem a következő életemben én is alfának születek, és akkor majd...". Szóval minden párkeresési nyomora ellenére sem nő akar lenni következő életében. Csakis férfi.

Akkor annyira mégsem lehet rossz férfinak lenni.

Kezdjük ott, hogy attól nem feltétlen beképzelt egy nő, hogy nem minden jöttment senkivel jön össze, aki csak odaböfög neki egy hellót. És nem neki kellene kellemetlenül érezni magát, amiért egy pasi megkeseredett.

Lehet, hogy egy nap csere van, aztán az alatt az egy nap alatt nem az lenne az első dolga, hogy nekiálljon csajozni. Nem mindenki a nemi szerve után megy. Plusz sztem egy nőnek ált. van annyi tapasztalata, hogy tudja, milyen nőknél rúghat labdába olyan külsővel és ápoltsággal, mint az adott férfi (ha nem az lenne az első dolga, hogy vesz új ruhákat, vágat magának egy normális frizurát... mert simán lehet, hogy a megkeseredett normális srác tök jól nézne ki, ha nem lenne igénytelen). Mert én kb. azt látom, hogy ilyen igénytelen, rondácska, pohos csávók ismerkednek az általuk átlagosnak mondott, igazából meg "sminktelen modell, szép bőr, hosszú dús haj, vékony feszes test, csak épp nem testmutogatós, egyszerű ruhákban" típusú csajokkal, aztán csodálkoznak, hogy visszautasítják őket.

Én is fene magabiztos vagyok, de nem a semmire. Versenyeztünk a barátommal, ki tud több facebookot kicsalni lányoktól minden nélkül társkeresőn. Ugyanolyan korúnak adtam ki magam, mint ő. Ugyanolyan magasnak, és ugyanannyinak súlyban. Egyikünknek sem volt képe. 10 perc alatt 3at sikerült beszereznem, neki egyet sem. Random válogattunk. Csajozni a világ legkönnyebb dolga, nőként meg pláne. Tudjuk, mit várunk, csak a séma szerint kell eljárni, és bejön.

Persze ez ismerkedésnél könnyű, szerelmet találni mindkét nemnél ugyanolyan nehéz.