Nők! Ha a párotok szemmel láthatóan nem keres megfelelően (200 felett) és ezt nem is árulja el, hogy mennyit keres, akkor szakítotok vele? Ehhez van köze egyáltalán a nőnek, hogy mennyit keres az adott férfi, akivel járnak 1-2 éve? Muszáj elmondani?

Szerintem teljesen korrekt dolog már az elején megbeszélni felnőttként a jövőbeli vágyakat (összeköltözést, gyereket, házat ha akarnak) és őszintén kell MINDIG kezelni az anyagiakat is, különben jönnek a gondok... én alapból nem értem miért kell titkolózni az anyagiak körül.

Ha egy férfi ennyire nem venne komolyan, hogy ezeket nem tudjuk felnőttként megbeszéli, illetve bármilyen témában titkolózik, mint egy kisgyerek, akkor elhagynám. Komoly kapcsolatot csak felnőtt viselkedéssel lehet fenntartani, ha szexkapcsolatot akartok az más, ott tényleg nincs köze a másiknak a személyes dolgokhoz.

Nyilván nem azzal kezdem hogy mennyi az annyi, de ha titkolózik, hazudik, akkor kirakom. Nekem olyan nem kell. Nem érdekel ha csak 80-at keres, nem az számít, hanem az őszinteség, és az hogy megértsük egymást. És ez nem kamu, tényleg nem ezt nem néztem soha. Viszont a hazugság, vagy a tagadás az megbocsájthatatlan.

Na meg tényleg hogy tervezzek vele, ha fogalmam sncs erről. Nem a közös lakás kwreséskor akarok szembesülni azzal hogy neki semmije sincs...

Na de 30-hoz közelítve ennyi idő után még nem laknak együtt, nem is tervezik? Ennyire nincs bizalom? Nyilván nem első randin kell felhozni a kérdést, de azért ennyire ne legyenek már a férfiak se paranoiásak.

Nálam nem az lenne a szakító ok, hogy 200 alatt keres, hanem hogy bizalmatlan, és azt gondolja csak a pénz miatt vagyok vele (bár szvsz nem értem hogy miért van a pasi olyan nővel akiről ezt gondolja...)

Két és fél éve vagyok együtt a párommal, ez alatt keresett már 270 nettót, meg nullát is, de volt olyan hónap is, hogy neki kellett százezreket befizetni a pénznyelő vállalkozásába. Ha jól ment neki, akkor együtt örültem vele, ha rosszul, akkor meg támogattam, amivel tudtam.

Egyáltalán, van arra biztosíték, hogy aki ma 200-at keres, holnap nem lesz munkanélküli, mert megszűnik a cége?

Amúgy nincs közöm hozzá, amíg nem élünk együtt, nem vagyunk közös háztartásban, de ha ennyire nincs bizalom két ember között, akkor nem sok értelme van az egész kapcsolatnak.

Mivel nem tervezek gyereket, nem fogok senkit elhagyni csak azért, mert keveset keres, ha ő egymaga megélne belőle és nem nekem kell majd eltartani, ha átállunk közös kasszára. De nem lennék együtt olyannal, aki sunnyog és titkolózik, főleg olyannal nem, aki még hazudik is, vagy akár úgy érzi, hogy a kapcsolatunkat érintő bizonyos témák nem tartoznak rám.

Ha meg 1-2 éve együtt vagyunk, és még fel sem merült az összeköltözés, akkor a pasi nem a párom, csak egy dugópajti, és értelemszerűen nincs közünk egymás fizetéséhez. Viszont ennek van egy olyan hátránya is, hogy aki csak dugópajtiként tart, az hiába várja el, hogy barátnőként viselkedjek, mert nem fogok rá főzni meg mosni, és a hűség is máshogy értelmezendő egy ilyen kapcsolatban. Mindennek megvan a maga helye.

Az egyik nagy probléma, ami miatt a mai kapcsolatoknak nem sok értelme van, az pont ez, ez a hatalmas bizalmatlanság. Nem mondod el, mert NINCS HOZZÁ KÖZE. Nem mered elmondani neki, mert VISSZAÉL vele.

Nálunk alap volt, hogy az első perctől kedve tudom, mennyi a fizetése, és ő is tudja mennyi az enyém. Viszont az emberek pénzügyi helyzete annyira változó, hogy nem lehet ebből messzemenő következtetéseket levonni. Amikor még nem voltunk házasok és külön éltünk, akkor is volt olyan, hogy hirtelen lett a páromnak egy nagyobb kiadása, én adtam neki kölcsön 150-et. Vagy fordítva. Volt amikor én kerestem többet, volt amikor ő. Számomra annyira alap, hogy tudjuk egymás fizetését. Így tudjuk beosztani, így tudjuk megbeszélni, hogy mire költünk, mire futja, mire nem, hogy lesz a nyaralás stbstb. Függetlenül attól, hogy együtt élünk, vagy sem. 26/N