Mi a baj velem? Miért félek az ellenkező nemtől és a kapcsolatoktól?

25 éves leszek lassan, és meg nem volt hosszútávú kapcsolatom, se szexuális kapcsolatom. Kívülről olyan, mintha aszexuális lennek, belülről meg olyan, mintha egy vulkán fortyogna bennem, mert vadul fantáziálok és önkielégítek óvodáskorom óta. De emellett valahogy nem jön össze semmi. Olyan, mintha az utolsó pillanatban mindig meghátrálnék, egyszerűen mintha félnék a női nemtől. Mindig az jut eszembe, hogy mivel tud az illető ártani nekem, hogy majd az adott lány biztos megszégyenit, vagy zsarol, vagy valamilyen más módon fölém kerekedik, ha egyszer majd nem lesznek titkaink egymas előtt. Igaz, gyerek- és kamaszkoromban nem egyszer volt megalázó élményben részem csajokkal (meg fiúkkal is), mert mindig kisnövésű voltam (12 éves koromban készült fotón 7-8 évesnek nézek ki), naná, hogy a kutyának se kellettem egész kamaszkoromban. Öltözködni, menőnek lenni sose tanultam meg.

Ennek ellenere lett volna sok alkalmam lefeküdni lánnyal, de a fent említett okok miatt mindig féltem. Valahogy sose éreztem magam férfiasnak. Hülyén hangzik, de nem annyira tudom elképzelni magam egy lány mellett (pl. hogy higyan védeném meg). De ugyanakkor meleg sem vagyok, mert mindig a csajok tetszettek, bar maga a közösülés gondolata valaiért félelmetes számomra. Újabban elgondolkozom azon, milyen lenne pl. orális szex egy fiatalabb, lányos fiúval, de ez egy új fejlemény, ami talán a túlzott kielégületlenségem miatt van.

Szerintetek mi vagyok és mi a baj velem?