Akik itt sírtok, hogy nem találtok párt, vagy akik csalódtatok sokat válaszolnátok pár kérdésre?

,, #5 dettó ugyanez vagyok,szinte szó szerint, akár én írhattam volna..

A csillagokat is lehozó, lelkes, optimista hősszerelmesből egy kiégett, cinikus fasszá váltam, aki már képtelen megbizni akár csak a legminimálisabb szinten egy nőben."

Adom!!! Én sem tudok, ennyi átverés, hazugság, megcsalás után, amiket kaptam a nőktől (pedig megválogattam kivel jövök össze értelmi szinten, jogásznők, mérnöknők, tanárnők voltak). Édesanyám párja, aki vagy 60 nővel volt már eddig együtt, 3 felesége is volt, mindig mondta, nőben akkor bízz, ha ló legel a sírján. Nem szabad bízni bennük. A tánccsoportba járó 51 éves férfi, aki szintén nagy csajozós volt, mindig mondta, hogy úgy kell kezelni a nőt, mint ló a lovast. Ha megérzi a ló, hogy nagy gyeplő van adva, akkor megugrik. Tehát ,,pórázon" kell őket tartani, tudniuk kell ki a főnök. Hiába hümmögnek a nők erre, de tudat alatt erre vágynak, hogy a férfi irányítsa őket. Ha megérzik a gyengeség első jeleit, elkezdenek tesztelni, ha megint hibázol, akkor idő kérdése, mikor ,,váltanak".

Kedves Kérdező,

elnézést, hogy így privátban osztom meg veled a tapasztalataimat. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy itt egyszerűen nem érdemes az esetek többségében nyilvánosan tanácsot adni illetve megosztani az észrevételetek.

Nem tudom, hány éves lehetsz, de talán egyikünknek sem kell csókolomot köszönni a másiknak. Na szóvala magad két csalódásával még egészen jól állsz.Részemről is több csalódás ért fiatalabb koromban,nyilván volt ami kiakasztott,kiborított...egy kapcsolatot meg kell gyászolni. Viszont jócskán személyiségfüggő, hogyan dolgozod fel az ilyesmit. Meglátásod, mi szerint magadban is kerested a hibát, szerintem jó, mivel ritkán múlik csupán egyetlen félen. Sajnos napjaink trendje,hogy a fiatalok többsége egy probléma érkezésévelinkább meghátrál, nincs kedve megoldani a komoly helyzeteket.

Részemről azonban szeretek boldog lenni. Így az az életfelfogásom, hogy kevés boldogságért is érdemes újra, meg újra próbálkozni. És láss csodát, kb 4 csalódással később boldog házasságban csodaszép családdal.

Sose add fel :)

Viszonyleg sokáig pozítívan es naívan alltam a lányokhoz, párkapcsolathoz. Úgy voltam vele hogy ahogy el nézegettem hogy néhány rettenetes fószernak is van barátnője, igy nekem is simán lehetne, hisz' szeretném, törődnék vele.. bár néhány hülyeségemet el kéne türni a leánynak. Aztán furcsáltam hogy mindig csak barátzónába rakta vagy egyszerűen tojtak rám.

25 évesen aztán bele fáradtam. Tököm teli lett a sok csalódástól. Mostanra már könnyen bírom mert látom hogy a csajoknak milyen tirpák, bunkó, kihasználó srácok kellenek, mert hát abban van a rezgés meg a kémia.. már csak röhögök rajtuk.

Én vidám voltam, lekötött a hobbim, meg tudtam nevettetni az embereket, őszinte, és "kerek perec" voltam.

Utána szarkasztikus, cinikus, és gyanakvó lettem, aki elvesztette szinte minden reményét a rendes párkapcsolatra, és aki mindig elcseszi a lehetőséget, mert nem ismeri fel a kiosztott lapot, csak akkor amikor már késő. Az őszinteségen nem tudok így se változtatni, nem tudok színészkedni, és játszmázni.

2-3 év alatt jutottam el ide, de kitartok a végtelenségig, mert nem a feladós típus vagyok, de egyre kesernyésebb az egész. Abban reménykedek, hogy egy idő után eltörik valami, és én is elő tudom majd adni magam a nőknek, megszűnik az őszinteségem, mint sok 40 körüli pasinak, akik 20 körüli csajokkal járnak.