Ha belegondolunk a valódi emberi értékek számítanak még valamit, szemben a külső adottságokkal? Számítottak egyáltalán valaha is?

Kb. amit minden nő elmond az ideális pasiról az nagyjából a következő: legyen őszinte, humoros, intelligens, hűséges. Ezekről azt gondolom, hogy teljesen alap dolgok, ha férfivé válik az ember illetve békében van önmagával ezek maguktól jönnek. Nekem mindez meg is van, azonban alacsony vagyok, csúnyácska arccal, hiába teszek meg mindent a külsőmért, állandó partnert mindössze egyszer találtam a 26 évem alatt, még alkalmi kalandból futotta néhányra. Alig van nő, aki felvállalna maga mellett.

Eközben aki jó adottságokkal bír (jóképű, magas), kb. akármit mondhat, sőt bőven elég, ha ellő pár nagyon sz.r viccet, nem kell, hogy bármi fogalma legyen a világról, a felelősségvállalásról, ha olyan buta mint a tönk, akkor is elég csupán egy félmosoly és megvannak a legjobb csajok.

Én túl vagyok már azon, hogy mindezen depresszióba essek, csak még mindig felháborít, amikor egy egész generáció életfilozófiája az, hogy csak add önmagad, meg legyenek céljaid és te leszel máris az eszetlen nagy király. Igenis számít nagyon is a külső, a genetika, és a poén az, hogy ha jól nézel ki még sz.r ember is lehetsz, mert minden meg van bocsátva, ha a nő agyát elborítja a rózsaszín köd.

De szóljatok, ha nincs igazam, ezért írtam ki a kérdést.