"Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. " - tartja a mondás. Mit gondoltok erről?

Ez pont hogy nem a feminizmus jelmondata, hanem az antifeminizmusé. Azt jelenti, hogy a nő egyetlen feladata önmagát háttèrbe szorítani és asszisztálni a férjura sikereihez. Vagyis a feleségnek nem lehetnek saját céljai csak a férjnek.

Manapság viszont egy nő is lehet sikeres önerőből is, ezèrt ez a mondás értelmét vesztette.

Szerintem idejétmúlt ez a kijelentés. Aki tehetséges, az egyedül is az, nem feltétlen kell neki hozzá társ. Ez persze a férfiakra és a nőkre ugyanúgy vonatkozik.

Ma szerintem így hangzik helyesen: Minden sikeres férfi mellé oda áll egy nő.

Igaz. Persze nem minden esetben.

Illetve úgy is igaz hogy minden sikeres nő mögött áll egy(vagy több) férfi.

"A sokáig egyedülálló férfiaknál viszont sok esetben előjön a motiválatlanság, a depresszió, ill. a jól ismert szenvedélybetegségek, amiket a szeretethiány is előidézhet. "

Ez nagyon igaz szerintem. Ugyanúgy ahogy a nőknél is.

Erre ma láttam konkrét példát, egy fiatal nő facebook oldalára kevedertem ahol az utolsó bejegyzésében arról írt hogy ő milyen magányos és mennyire szetetne párt, meg hogy minden és mindenki szar, és hogy ő csúnya...stb. Egyébként teljesen átlagos nő volt, ha ismerném és olyan személyisége lenne ami tettszik akkor tuti bejönne.

De nincs mit ezeken a dolgokon csodálkozni az ember úgy van összerakva hogy igényli a társaságot, párkapcsolatot, szeretetet.

a közmondás nem az érzelmi háttérre utal, hanem a mindennapos dolgok alól mentesülésre. tud koncentrálni a munkájára, mert nem a csekkekre, kenyérre, tiszta padlóra kell. mivel azt látom magam körül, hogy hiába dolgozik a nő, a közös dolgok nagy részét is ellátja, ezért egyetértek vele. viszont a "minden" meg hasonló szélsőségeket hagynám.

(anyagiakban is) sikeres nőt viszont inkább úgy képzelek el, hogy inkább takarítónőt fogad, minthogy örüljön neki, hogy milyen szépen kitakarított a barátja.

ha magamra gondolok, így külső segítség nélkül, örülök, ha valami meg van csinálva, és bosszús vagyok, ha hiába dolgozom. attól viszont nem éreznék semmi különöset, pl. hatalmat, elégedettséget, hogy HELYETTEM dolgozik valaki. egyszerű szokás, amit a társadalom megengedett csoportoknak, ezért nem kell rajta gondolkozni, ha nem fáj:

ha nem szólok a barátomnak, hogy nem egyedül akarok háztartást vezetni, nem lesz lelkifurdalása. és ha ő átvállalja a bútorok összeszerelését, azt én is "normálisnak" érzem, és örülök, hogy nem nekem kell.

ott a kínos pont, hogy a nőinek vett feladatok általában gagyik vagy könnyen IS kivitelezhetők, a férfiasabbak pedig vagy szakértelmet, vagy nagyobb erőt igényelnek. valójában szerintem sok mindent ugyanúgy el tudnánk látni, gyakorlás, önbizalom ÉS TANÍTÁS kérdése. nem nagyon hallok olyan nőről, aki karburátoreszmecserén nőtt fel, vagy megtanították villanyt szerelni.

most pedig vissza magamhoz :) engem a félelmeim miatt zavar az egész. de mikor egyedül vagyok, akkor ellátom, amit muszáj. neten keresgélek, gazdaboltban megkérdezem az eladót.

nem győzöm magam emlékeztetni, hogy a férfiak sem a kisujjukból szo_pták ezt ki, hanem kb. azzal az elvárással születtek, hogy talpra esnek, és ennek elsajátításában sokuknak segítenek is.

a nőknek meg a szépség megőrzésében (gondolom. nekem nem szokványos a családi hátterem).

jobb elszakadni a szerepektől. bensőséges kapcsolatban tanulni a másiktól, aki nem félti a tudását, hogy inflálódik azzal, hogy továbbadja egy másneműnek. ezzel talán nem leszek népszerű, de én szívesen ki is sminkelném itthonra a barátom, és nem hiszem, hogy a szépsége kiemelésével férfiatlanabb lenne. ahogyan egy rózsaszín pólóban feszítő (hetero) srác is kelthet bu_zis, nyámnyila, semleges vagy férfias benyomást is. a melegektől elnézést, ez nem ellenük szól.

Minden sikeres ember mögött legfőképp saját maga áll :)

Mágha Lőrinc-barát mögött ugyan ott van Viktor királyunk, de azért mégiscsak kellett lennie annyi lelki jelenlétének, hogy kihasználja az adódó lehetőséget :)

Nézd... egyfelől egy jó társas kapcsolat esetén tényleg többre képes az ember.

Másfelől viszont ugyanígy leírhatnám azt is, hogy kábé minden "hídlakó" mögött is áll(t) egy nő (merthogy az meg rossz kapcsolat volt, ugye).

Szóval ez így egy afféle féloldalas igazság.

A teljes meg szerintem annyi lehet, hogy ez a mondás elég régen született, amikor még jócskán szokásban volt a házasság intézménye. Így értelemszerűen a sikeres emberek között (is) elsöprő többségben voltak a házasok.