Az itt panaszkodó csúnya vagy átlag alatti férfiak, akik sikertelenek a nők terén, azok lehet valóban soha nem fogják megtalálni a párjukat?

Nem.

A kommentem ára felbecsülhetetlen, minden másra ott a MasterCard.

Lehetséges. De mindennek oka van. Vegyünk például egy nőknél sikeres férfit, ő nem mond rosszakat a női nemre mert nincs rá oka igazából.

Most vegyünk egy nőknél sikertelen embert, benne csak tovább nő az ellenszenv minden csalódás után ami még több ellenszenvet szül a nők felé mert úgy gondolhatja, hogy ha nem jó a nőknek akkor vele csak rosszat tesznek.

Na de az izmot nem is 1-2 hónap alatt hordják össze a hangyák, pl a komoly testépítők, akik tényleg nagyon izmosak, nekik hosszú évek kemény munkája a dolog, szigorú táplálkozással, és majdnem napi szinten edzéssel. De akik fogynak, vagy izmot gyarapítanak, nekik is minimum 1-2 év, mire egyáltalán érdembeli komoly változás lesz látható, mindenki számára.

A nem rakódik rám semmi izom mit takar?

nem, mert itt léteznek, nem élőben

az itteni lányok pedig általában normális kapcsolatban élnek

Én azt bírom, hogy elküldtem néhány nőnek itt a képemet, és azt mondták, hogy tök átlagos vagyok. Már aki válaszolt. Persze, sportoljak, meg más ruha meg jobb haj meg szemüveg helyett kontaktlencse meg akármi (utóbbiban van valami, mert én is utálom a szemüveget, de a szemem nálam tabutéma, nem fogok idegen tárgyat helyezni bele, az biztos), de alapból nincs velem baj. Ehhez mérten az élőben és társkeresőkön tapasztalt sikerarányom 0/~25, lassan 24 év alatt. Ebből 3-4 barátzóna lehetett volna, ha én arra igényt tartanék, szóval feltehetően nem a személyiségem a hibás. Szóval én nem látok nagy esélyt rá, ha eddig nem történt meg, akkor ezután se fog.

Jó, mindjárt jönnek azok a válaszok, hogy 24 évesen nincs veszve semmi, csak azért gondoljunk bele: 24 évesen másnak már 3-4 kapcsolata volt legalább, vagy rövid, komolytalan, vagy hosszú, nagyon komoly. Szexuálisan tapasztalt ilyen korban a legtöbb ember. Tud a másik nem agyával gondolkodni. Én meg mondjuk 30 évesen lehet, hogy kelleni fogok, ha másért nem, pótapának, de hát akkorra kit érdekel már? Addigra ezerszer belebolondulok a magányba, igen nagy eséllyel kiégek, és bár ennek nem olvastam utána, de nem tartom biológiailag lehetetlennek, hogy impotenssé is válok. E/1-ben írtam, de garantálom, hogy minden sorstársamnak ugyanez jár a fejében, szóval lehet általános elméletként is gondolkodni.

Tanulj meg csajozni és "szerezz" megfelelő kisugárzást. Ehhez viszont rengeteg kudarcon át vezet az út.

A véznaság meg szerintem csak kifogás, rendszeresen látok olyan srácokat, akiknél még a (sokszor meglepően csinos) barátnőjük is izmosabb.

Ez felfogás kérdése is egyben. Ha ezt súlykozza magába, hogy sose talál magának olyat emiatt meg olyan dolog miatt, akkor nagyobb az esélye, hogy agglegényként fogja leélni az amúgy sem hosszú életét, és semmit sem élvezhetett az életből. Ahhoz, hogy kapjon egy szeletet az élet tortájából, neki kell lenni a késnek, ami elvágja a tortát. Vagyis: vagy elhatározza, hogy igenis tesz azért, hogy összejöjjön egy lánnyal, és nem fog továbbra is depresszióba lenni emiatt, vagy akkor elfogadja a szingliséget, és örökké bánkódik amiatt, hogy sose találta meg az igazit. DE! Hallottam már olyanról is, aki szingliként él, és abszolút nem bánta meg, boldog egyedül is. Szóval valamilyen szinten a szingliség sem elítélendő dolog, ugyanakkor magányosan élni... Az se álomdolog. Vagy tesz érte tehát, vagy elfogadja azt a sorsot, amit magának teremtett.

25/F