Valóban a nem helyes, nem kelendő csúnya pasik nak 30 éves koruk után jöhet el inkább a boldogság?

Én nem érzem boldogságnak azt hogy 30-ig a macsó alfahímekkel keféltették rongyosra magukat, majd amikor már kiestek azoknak a látóteréből mert lecserélték őket fiatalabbra, nos akkor már vállalhatóvá váltak számukra a béták is.

Gyakorlatilag csak azért vannak veled hogy neveld a gyereket (és még szerencséd van ha a sajátod és nem egy ilyen lelépett rosszfiúét) és mellé teremts anyagi biztonságot is.

30-as évei közepén járó nőként szeretnék hozzászólni. Saját tapasztalat alapján, a nőknél ezt egyfajta érési folyamanak érzem, ami 3 lépésből áll.

Amikor a lány elkezd kamaszodni, először filmsztárokért, celebekért rajong. Teleplakátolja a szobát. A körülötte levő fiúkat meg észre sem veszi, mert a való világban mindenki átlagosnak tűnik, ezért nem is nyitott a párkapcsolatokra, csak a celebekről álmodozik.

Azután jön a második szakasz, általában gimnazista kor körül, amikor a lány elkezdi észrevenni, hogy vannak helyes fiúk a környezetében. A sztárok már nem érdeklik, mert rájön, hogy nem igaziak. Viszont a való világ két részre oszlik. Lesznek a szépek (a felső 5-10-20% - ez egyénfüggő), és mindenki más az elfogadhatatlan/ronda kategória. Ez a "szerelem első látásra" időszak, legtöbbször olyanokba zúg bele, akikkel nem vagy alig beszélt, de külsőre nagyon bejönnek neki. Néhányan megrekednek ezen a szinten, ők lesznek azok, akik életük végéig "várják a szőke herceget".

És van a harmadik szakasz, ami valahol 25-30 éves kor között jön el (legalábbis nálam így volt). Egy nap ülsz a vonaton, nem gondolsz semmi különösre csak nézed a szemben ülő ráncos arcú nagymamát, aki az unokájával utazik. És ahogy a kisgyerek csetlik, botlik, a nagymama egyszer csak elmosolyodik, és hirtelen megszépül az arca. És szinte sziven üt az érzés, hogy milyen SZÉP ez a nagymama. És hitetlenkedve körbenézel a vonaton, megnézed az utasok arcát, és rájössz, hogy az emberek többsége hirtelen szépnek, vagy legalábbis teljesen elfogadhatónak néz ki, főleg ha mosolyognak.

És innentől kezdve az embereknek már nem csak 20%-át tartod külső alapján elfogadhatónak, hanem kb. 80%-ot, persze vannak a kiemelkedően szépek, de ők meg valahogy kicsit leértékelődnek, ez már önmagában nem lesz elég, hogy beléjük zúgj. Mivel most már az arcokban nem lesz olyan óriási különbség, a belső tulajdonságokban levő különbségek érzékelhetőbbé válnak a nő számára, és többre fog értékelni egy "átlagosnak tartott" de jó humorú valakit, mint egy "jóképűnek tartott" de unalmas valakit.

Külső szemlélő csak azt látja, hogy a nő olyannal jön össze, akivel előtte szóba sem állt volna, ezért azt mondják hogy "lejjebb adta at igényeit". De valójában semmilyen tudatos döntés nincsen, és a nő nem érzi úgy, hogy most bármit is lejjebb adott volna. Egyszerűen a világlátása változott meg, ugyanúgy, mint amikor régen celebekről valódi fiúkra váltott (Az sem úgy megy, hogy egy nap eldönti, hogy "de ciki már, hogy a Brad Pittért rajongok, ebből sose lesz soha semmi", hanem egy nap hirtelen megtetszik neki a Peti aki szembejön a folyosón.)

Mondom én ezeket már átéltem, azért gondolom, hogy így van. Hogy a férfiaknál is van-e valami hasonló, azt nem tudom :).

A kérdésre válaszolva, igen, teljesen elképzelhető, hogy a csúnya pasik 30 felett találnak párt, és nem azért, mert a hölgy azt gondolja, hogy "ha nincs jobb, ő is jó lesz" (bár lehet, hogy ilyen is van).