Csodálatos hölgyek ti kezdeményeznétek bármiféle kapcsolatot egy ilyen igazi kultuszmutánssal mint én?

Sajnos megszülettem. Ez az esemény a szülést vezető orvosnak is hasonlóan elkeserítő élménnyel szolgált, mint az egyéb jelenlévők számára. Egyesek szerint együtt sírtunk fel az orvossal, azonban e rí nem a boldogságot volt hivatott demonstrálni.

A sorsom ebben a pillanatban megpecsételődött! Igaz, nem sokra emlékszem az egészből, de készült fénykép rólam, nem sokkal a világra jövetelem után. Egy szörnyszülött zsiráfbapaszírozott fülesbaglyot kell elképzelni. A kisbabáknak nagy a fejük, ez rendben is van. Azonban a hosszú nyak, a gazellákat meghazudtoló karcsúság nem fest valami esztétikusan egy hatalmas ostoba formájú golyóval a tetején.

No, az ezt követő évek sem voltak túl kegyesek szerény személyemmel, ahogy cseperedtem; bár magasságom nevetséges mértéket öltött, mégsem éreztem magam „a csúcson”. Már az óvónéni is gyűlölt, amikor arcán gúnyos, ámde elégedett mosollyal tudatta szegény felmenőimmel, hogy ennek a gyermeknek jele bizony törvényszerűen nem is lehetne más, mint a létra. Nem túl eredeti, de sajnos utólag igazat kell adjak neki. Azzal együtt, hogy konkrétan így is hívott utána, mind a négy éven keresztül. „Létra! Ne feküdj állandóan a földön!” – Hangozott el a mondat, némileg gyakrabban a kívántnál. Emlékszem, az egyik gyerkőc különös vonzalmat érzett a létra ledöntésére; majd amikor a földön vonaglottam, mint egy szerencsétlen, idegzsába óriáskígyó, akkor a többi kis terrorista is együttérzését fejezte ki a zaklatómmal szemben és ők is beszálltak a buliba, hogy tiszteletüket tehessék bántalmaim oltárán.

Így is elég szót elfecséreltem már, de gondolom sejthető, hogy az iskolai évek sem teltek sokkal kellemesebben. Itt már zsiráfnak csúfoltak és a szünetek nagy része azzal telt, hogy a kedves osztálytársaim levadásszák a mocskos zsiráfot. A fiúk ütöttek s rúgtak, a lányok csak nevettek.

A gimnázium évek meghozták számomra a „szerencsét”. Egyéb genetikai műremekek is felkerültek az egyébként sem makulátlan palettára: A fejem elkezdett hízni, a testem természetesen ugyan olyan nádszál vékony, gebe maradt. Mivel a fejem növekedési eloszlása nem sikerült túlságosan egyenletesre, ezért az állkapcsom elkezdett egy nyerítő számára pofájára hasonlítani, az orromon pedig bugyuta turcsiság jelei kezdtek megmutatkozni.

Mire egyetemista lettem nem csak magas voltam, nevetségesen gebe, de cserébe fertelmes is. Úgy néztem ki, mint egy villanypózna aminek a tetejére le fészkelt valami elképesztően ocsmány madár turcsi orral. Ez a valami próbálta illusztrálni a fejemet a rúd tetején.

Manapság akármerre járok mindenhol boldog embereket látok szinte párban, mert ők nem élnek ilyen elfogadhatatlan test, - és fejszerkezettel, mint én. Próbáltam természetesen masszívan hizlalni a karcsú-hurka formájúra fejlődött testemet, de sajnos bármennyit is kajtárkodtam, a kívánt siker elmaradt. A konditermekben általában kinevetnek, így inkább elkerülöm az efféle helyeket. Az otthoni edzés pedig sajnos nem segít redukálni hányingergerjesztő testem csorbáit. A ronda fejformámmal sem tudok mit kezdeni, de ha legalább nem lennék ennyire gusztustalanul vékony, akkor talán lenne esélyem egyáltalán a megismerkedés megtiszteltetéséig eljutnom egy csodálatos, kedves, törődő Hölggyel.

Ti mit gondoltok, van arra bármely csekély mértékű esély, hogy valaha megtapasztalhassam a csodát és lehessen végre egy - a fentiekben leírt tulajdonsággal megáldott - barátnőm ?

Szembesítsetek kérlek a kegyetlen igazsággal, bírom a kritikát!