21 éves egyetemista lány vagyok, életvidám, nyitott, nem is nézek ki rosszul, és még nem volt hosszú távú kapcsolatom. Egyszerűen nem találok olyan srácot, aki tetszik és én is bejövök neki. Szerintetek mit csinálok rosszul?

Fogalmunk sincs az elvárásairól. Lehet, hogy sokan tetszenek neki, de ő egyikőjüknek sem jön be. Ez egy többtényezős dolog, az elvárás ezekből csak egy, szerintem elég a megadott információk alapján segíteni próbálni, nem kell rögtön pszichothriller forgatókönyvet szőni köré. A kommunikáció is kulcs lehet, s igaz az, hogy mehetsz közösségi rendezvényekre - olyanokat választva, ahol a céljaidat megalapozó kommunikációra nagyobb az esély, pl. egy dobhártyaszaggató buliban csak a külsőd érvényesülhet, de egy utazásnál vagy túrán inkább a belső értékeid - hogy teremtesz kapcsolatokat, segítesz a társaidon, plusz a természeti környezet (ha épp nem köpöd ki a tüdőd a kaptatón) segíti a beszélgetések kialakulását és hát ezek azért egy hosszú távú kapcsolathoz fontosabbak, mint az együtt tombolás.

Én amúgy próbáltam egy netes társkeresőt, szerencsém volt mert pont egy olyannal kezdtem (és fejeztem be), amelyiken eleve eléggé szűrt volt már a társaság, talán azért mert ez az egyik legnagyobb amerikai "dating site" és csak angol nyelvű, szóval iskolázatlanoknak úgyse megy a reg. Nagyon sok magyar van fent ilyeneken, barátságaim is alakultak itt, nem csak párkapcsolatom. [link]

Valószínűleg az elvárásaid miatt nem találsz senkit - ahogy én sem.

Habár nem tudom mik az elvárásaid, feltételezem közéjük tartozik az azonos, vagy hasonló értékrend. Nos, a modern világban a kulturális marxizmus egy olyan légkört teremtett, ahol az azonos értékrenden alapuló társkeresés szinte lehetetlen - feltéve persze, hogy az "értékrended" ténylegesen értékes, és akad benne valami, ami annál csak egy kicsit magasabb röptű, mint hogy minketten ugyanazt a zenét utáljátok, vagy valami hasonló materialista marhaság, amit manapság egyesek "értéknek" meg "értékrendnek" neveznek (ideértve a keresztény és muszlim elmebajokat is, meg a közmegyezésen alapuló klisés értelmetlenségeket).

Ha van valamiféle régi, elfeledett, konstruktív (vagy épp a modernitást elpusztító-) értéked, akár csak egyetlen ilyen elmélet, nem vagy totálisan nihilista és céltalan, nem dőlsz be a modern világ átveréseinek, akkor garantálom neked, hogy egyedül fogsz maradni, mert pontosan mi vagyunk azok az emberek, akik a legnagyobb veszélyt jelentik a fennálló status quo-ra. Úgy van kialakítva a rendszer, hogy ezeket az értékeket elpusztítsa, akik pedig még emlékeznek rá, azokat elszigetelje a társadalomtól - pontosan ezzel az "inkompatibilitással". "Hová tűnt az ősi, pogány nemesség? Hová tűnt a harcos kaszt?"

Nos, ha ez helyzet, akkor azt hiszem nem igazán tudok segíteni, ennél a pontnál én sem jutottam még tovább. A filozófia segített valamelyest a helyzet elviselésében (főleg a sztoikusok és Evola), de az embereket még ők sem változtatják kevésbé "modernné" és felületessé (a pontosabb megfogalmazás "sértő" lenne). Egy másik - talán másoknak sokkal egyértelműbb dolog -, hogy keress olyan csoportosulásokat, amik az érdeklődési körödhöz hasonló dolgokkal foglalkoznak. Én például csatlakozhatnék egy tradicionalista ifjúsági csoporthoz...

_________

Igazán lehangoló, hogy voltak emberek, akiknek nem jött át, hogy az Eszti Kornél név Esti Kornél vonzóbb változata. :) Úgy látszik már Kosztolányit sem olvasnak, mit várok én filozófiát...

21/F