Van itt olyan, aki előtt még ott van az egész élet, de már berendezkedett az egyedüllétre?

Én szívesen venném, ha bevágtatna az életembe a nagy szerelem, csak ez nem jött el még sohasem. Régen sokat álmodoztam arról, hogy na majd, majd, majd, aztán úgy érzem elértem a majd pontot és semmi nem jött össze.

A huszas éveim közepén járok, még ha össze is jövök valakivel, majd pár évig járunk és kiderül, hogy mégse vagyunk egymáshoz valóak, akkor már 30 körüli leszek, mire újra belevethetem magam a társkeresésbe. Aztán megint pár év, mire be lehetne vállalni valakivel a házasságot és a gyereket, akkor meg lehet már kicsúszom a dologból. Tudom, hogy fiatal vagyok, de mégis így érzem. Úgy érzem nem nagyon remélhetek bármit is.

Most viszonylag sikerült berendezkednem az életemmel, de félek az egyedülléttől, és mi lesz a jövőben, mi lesz, ha mindenki párt talál, családot alapít, én pedig itt maradok teljesen egyedül.

Áruld már el, hogy mi a jó dolog benne? Az, hogy a másik fél bármikor kiléphet az életedből és viheti a fél vagyonodat? Mert ugye szereted így házassági szerződést nem toltál az orra alá.. mert bizalom.. meg bla bla bla.

" párkapcsolat nélkül butaság leélni egy életet"

ekkora baromságot még nem hallottam. szerencsére az élet ettől sokkal szerteágazóbb és aki a fönti mondattal egyetért az nagyon szűk látókörű ember lehet.

"hogy milyen jó dolgoból maradtok ki?"

párkapcsolati korszakaimhoz több rossz dolgot tudok társítani, mint jót. Ezek után számomra inkább rossz dolog, mint jó. Tele nyűggel, kiszámíthatatlansággal, amit én rühellek.

6 éve egyáltalán nem is foglalkozom párkapcsolattal. Elég csak végignézni azon a 10-15 férfi kollégámon kit kiszipolyoztak a "párjaik".. mert kell a külföldi utazás, hisz a szomszéd is külföldre utazik... kell a ház mivel albérletbe nem születhet a gyerek.. kell a családi benzinzabáló szörnyeteg autó amibe belefér minden.. aztán ott vannak 25+ éves adóssággal 30 éves korukra kiérve, életuntan, mert mindegyiknek kellett a család, és a családnak mindent meg akar adni. Ebéd közben 40 perc azzal megy el, hogy mindegyik elsírja milyen sz@r is az élete.. de egyik se fogja belátni, hogy igen is!! saját maga cseszte el. Persze okolni azt lehet mindenkit, céget, főnököket, kormányt, ufókat, az életet, istent, stb.

Aztán rám meg irigykednek, hogy a fizetésem 100%a még a hónap 2. napján is megvan. (pedig kb ugyanannyit keresünk)

Amit a 13-as leír, azt nem értem. Mármint felfogom, csak nem értem, ha valaki tudja, hogy nem neki való a házasság, miért házasodik meg? Az összes feleséges vicc úgy hangzik, mintha kötelező lenne nősülni.

Szerintem sokkal jobban járna mindenki, ha elgondolkozna, akarja-e a "szabvány" életet, vagy nem. Ne csak vakon kövesse.